Rövidített interjú a PAX Televízió MűvészLÉT című műsorában elhangzottak alapján.
Ha berendeztünk volna ide egy szertornatermet, akkor melyik eszközhöz mentél volna oda először?
Gondolom, ezt azért hoztad föl, mert gyerekkoromban szertornáztam. A hat szer közül nekem a talaj és az ugrás ment a legjobban, a nyújtó pedig a legkevésbé, de kézen állni a mai napig remekül tudok.
Milyen gyerek voltál?
Elég eleven gyerek voltam, nagyon szerettem mozogni, ezért a szüleim igyekeztek nekem való sportot találni. Az óvodában az UTE edzői kiválasztottak, így kerültem sportosztályba, ahol élsportolónak készültünk, ami azt jelentette, hogy napi több edzésünk volt. Reál értelmiségi családban nevelkedtem, de a szüleim abszolút értékelték a későbbi művészi szárnypróbálgatásaimat is. Tizennégy éves korom környékén az újpesti zeneiskolában Regős István jazz-zongoraművész tanár úrhoz kerültem, aki olyan magokat ültetett el bennem, amelyek szárba szökkentek, és ennek hatására a zene fokozatosan átvette a sport helyét az életemben. A középiskola alatt tűztem ki célul azt, hogy a Zeneakadémia jazz tanszakára szeretnék járni. Sok behoznivalóm volt azokhoz a gyerekekhez képest, akik hatéves koruk óta komolyan vették a zenélést, de megszállott módon koncentráltam arra, hogy felvegyenek. Emellett a tinédzserkorom elég zűrös volt, a szüleim házassága tönkrement, ittam, nőügyekbe keveredtem, és ezzel elindultam a bűn útján. Az életemben az egyetlen biztos pont a művészet volt. Mindezt tetézte, hogy miután felvettek az akadémiára, egy évet ki kellett hagynom egy makacs kézbetegség miatt. Bonyolult évek voltak, de mivel szerető családban nőttem fel, sok szép élményem is van.
Hogyan tudtál kijönni ebből a bonyodalomból?
Húszéves koromban egy ismerősöm úgy beszélt nekem Jézusról, hogy megéreztem, hogy Jézus személyesen megérint engem, rám tekint és felém fordul. Így indult el a kapcsolat közöttem és Jézus között. Korábban sokféle kiutat kerestem a problémáimból, de Jézusnál jött el az a pillanat, amikor megértettem, hogy ő valódi gyakorlati megoldást tud adni nekem ezekre. Ezután a bemerítkezésemig eltelt egy-két évben ugyan kemény szellemi harcokat vívtam a korábbi bűneim miatt, de Jézus követését nagyon komolyan vettem. Közben voltak visszaeséseim, de az életem rendezetté vált, a korábbi káoszt szellemi tisztaság és mentális egészség váltotta fel, ami a környezetem számára is szembeötlő volt.
Hogyan gyógyult meg a kezed?
Isten jeleket adott nekem arról, hogy a kézprobléma nem fog teljesen elmúlni az életemből. Vannak jobb és rosszabb időszakok, de Isten megígérte, hogy mindig fog adni annyi egészséget, amennyire szükségem van ehhez a szép hivatáshoz, és ez így is lett. Ezen kívül kialakult egy meggyőződésem is, hogy a kezem problémáján keresztül Isten féken tud tartani. Korábban ugyanis fel akartam áldozni az életemet a művészet oltárán, viszont idővel rájöttem, hogy nem függhetek a művészettől sem, csakis Jézustól. Ezt persze mondani könnyű, megvalósítani már sokkal nehezebb.
Mik voltak az alapvető céljaid a zeneművészeti pályán?
Kamaszkoromban mély, ösztönös vágyam fakadt arra, hogy művész legyek, és nem hiúságból, hanem mert úgy éreztem, hogy a művészeten keresztül történhetnek katartikus dolgok az emberekkel, hogy általa jobbá lehet tenni a világot. Amikor megtértem Jézushoz, akkor megértettem, hogy ezt a vágyat ő táplálta bennem annak idején. Világossá vált, hogy a művészet Isten kezében áldásos, és ha ez az ő dicsőségére van, akkor amögött szellemi tisztaság áll, és ha a művész a magánéletében is hiteles, de legalábbis erre törekszik, akkor az isteni nagyság hirdetője lehet. Erre nekem eddig megvoltak a lehetőségeim, tehát sikerült megfelelő partnerekkel azokat a művészi produktumokat létrehozni, amiket szerettem volna. Sikerült például két lemezt kiadni a saját szerzeményeimből az együttesemmel, a Kinczel Trióval. Jelenleg pedig zongoradarabokat írok, szeretnék létrehozni egy kottakiadványt, és felzongorázni ezeket a szerzeményeket.
Az Erkel Gyula Zeneiskola jazz tanszakának vezető tanáraként jelentős pedagógiai pályafutásod van.
Köszönöm, ha így látod. Már a főiskola utolsó évében elkezdtem ebben a zeneiskolában tanítani, de csak félállásban, mert akkor még elsősorban előadóművész szerettem volna lenni. Kicsit csalódást keltő volt számomra, hogy nem az előadó-művészet lett a fő irány, de annyira megszerettem a pedagóguslétet, hogy már el sem tudom képzelni az életemet nélküle. Szeretem megtalálni a hangot a tanítványaimmal, és szándékom összeállítani egy olyan jazz-zongora-gyakorlatsort, ami segíti a klasszikus zenéből való átállást a jazzre. Pedagógusnak lenni értelmes dolog, hálás vagyok Istennek, hogy ezt csinálhatom.
A biblikus értékeket milyen eszközökkel tudod képviselni a mindennapokban?
Itt is a természetességben hiszek. Szerintem nem kell semmiféle tudatos stratégia erre, hanem ha az ember lelkiismeretesen követi Jézust, ápolja a vele való kapcsolatát, akkor ez az élete összes többi területére ki fog sugározni valamilyen módon. A tanítás tipikusan olyan szituáció, ahol főleg a művészet kapcsán a szellemvilág dolgai, a lelki dolgok így is, úgy is előjönnek. Annyit azonban hozzátennék, hogy nincs tökéletes ember a hívők között sem. Bár tényleg igyekeztem és igyekszem hiteles életet élni Jézus követőjeként, de nekem is megvannak a gyengeségeim, megvoltak a botlásaim, melyek olykor bizony károkat okoztak a környezetemben. Sajnos vannak, akik éppen emiatt, tudtommal, álszent hívőnek tartanak. Ezt csak azért mondtam el, mert így korrekt és teljes a kép rólam.
A Pestújhelyi Bárka Baptista Gyülekezet elöljárója és zenei szolgálattevője vagy. Ott merítkeztél be és ott találkoztál a feleségeddel is. Hogy történt ez?
Húszévesen tértem meg, két évvel később a feleségemmel való találkozást Istentől elrendeltnek tartottam. Jézus-követőként az lett a célom, hogy találjak egy olyan nőt, aki erkölcsös, ismeri Jézust, ugyanazokat az értékeket vallja, mint én, aki szeretne családot alapítani és egy hűséges életet végigélni a párjával. Hála Istennek, ez a találkozás sikeres volt, mert 16 éve vagyunk házasok, és két fiunk született.
Másokhoz hasonlóan a ti házasságotokat is támadás érte. Mit osztanál meg erről?
Körülbelül tíz év házasság után értek utol azok a tipikus problémakörök minket, amelyek más házasságokban is általában ebben az időszakban jelennek meg. Voltak olyan pillanatok, amikor paraszthajszálon múlott, hogy nem váltunk el, mert annyira csalódottak és kiábrándultak voltunk. Úgy éreztük, hogy hiába küzdünk, nem jutunk egyről a kettőre. Mégis mindkettőnkben megvolt a vágy, hogy együtt maradjunk. Mély meggyőződésem volt, hogy Jézus minden támogatást megad, tudtam, hogy ha mégis elválunk, az a mi bűneink miatt lesz, vagy mert mi nem tettünk meg valamit. Tudtam, hogy Jézus a reménytelen lelkiállapotokból is ki tudja vezetni a házastársakat a naposabb vidékre, és ezt ő velünk is megtette, de a házasságunk megmentéséhez a mi kettőnk akarata és küzdelme is kellett.
Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
Horgászni szeretek nagyon, és van is egy kenum a Duna-parton Újpesten, közel a lakásunkhoz, úgyhogy ha szabadidőm engedi, meg jó az idő, akkor a Dunán vagyok megtalálható horgászbottal a kezemben.
Szerinted miért teremtette Isten a művészetet?
Egyrészt azért, mert rengeteg örömet tud adni általa az embernek. Másrészt a művészet a szellemvilág és a racionális világ határmezsgyéjén mozog valahol, ezért sokféle oldalát mozgatja meg az embernek. A művészeten keresztül lehet találkozni valami titokzatos többlettel, amit még a legracionálisabb ember is keres a világban. Mindenkinek van valami elképzelése arról, hogy mi végre vagyunk itt a világon, és szerintem erre a kérdésre sok válasz a művészeten keresztül nyilvánul meg. Ha nem akarok ennyire fennkölt lenni, akkor azt mondom, hogy egyszerűen jó dolog művészettel foglalkozni, mert élvezetes és értelmes dolog, tehát akkor miért ne foglalkoznánk vele?
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt tekinthető meg:
