HINTA PALINTA
A teremtés damilján lógok az űrben.
Egy parányi pöttyön mindentől oly távol.
Ultrateleszkóppal kereslek a zűrben.
Kapaszkodok is, bárki hiába vádol.
Nem lellek sehol: a zsinórt belengetem.
Kozmikus port hint a palinta: egyszer fent…
Közel jöhetsz hozzám, ha majd elengedem
vágyott szabadságom: a seolt, s a jelent.
Úgy várlak most, ahogy először vártalak.
Sokkal több lett belőled, mint egy várt alak.
Ízlelgettelek, képemre formáltalak.
Most őrizlek s követlek, mint formát a lakk.
Te úgy vársz, ahogy vagyok… nincs nálad rosta.
Én meg írom a hosszú listát… – Én, neked!?
Drága kincseimet megette a rozsda.
Csak lógok rajtad, hogy egy lehessek veled.
Vác, 2022. 08. 01.
ALABÁSTROM
Mit ér a bűn, ha nincs bocsánat?
És mit ér, ha van, ki megbocsát,
de te nem? – Se földre, se égre…
Heg nélkül a seb vaj’ mit ér?
Háború öl meg katonákat,
így szabálytalan a szabadság,
s szabályokkal teli a béke.
De mit ér halott nélkül a vér?
Ha fizetsz mindenért, mid marad?
Törleszthetsz akár mindhalálig:
életre szóló hitelt kaptál.
Mit ér így verejték s órabér?
Mária vagy. Ledér, bűnös rab.
Tégelyed tele, karimáig,
s te őrzöd azt, mint álszent kaptárt.
Mit ér, ha elejted s földet ér?
Vác, 2022. 08. 03.
VISSZA, AZ EGÉSZET
Vagyonod egy része rám esett,
összepréselt és kilapított.
Te megnézted, hogy ki lapít ott,
és visszaadtad az életet.
Megkaptam mindennek a felét.
Parázna nőkkel kéjelegtem,
majd disznók között ténferegtem,
ósdi énem mindent is felélt.
Nem vagyok már méltó semmire,
vétkemmel magamra maradtam,
széthasadt a föld is alattam…
Lennék béreseid egyike.
Vissza akarok menni hozzád,
méltatlanul és összetörve.
Lejárt lábaim megkötözve
a reménységet sokszorozzák.
A legszebb ruhádat adtad rám,
– hogy bűnös testem elfedezze –
sarut lábra, gyűrűt kezemre…
Gazdává tettél, nincs már gazdám.
Vagyonod egy része rám esett,
összepréselt és kilapított.
Te megnézted, hogy ki lapít ott,
és visszaadtad az életet.
Vác, 2022. 08. 04.
NULLADIK ZSOLTÁR
Bátorítasz, ha kútba esek,
velem tartasz, ha útra kelek.
Meggyógyítasz, ha hozzád kúszok,
megszólítasz, ha fára mászok.
Viszed terhem, ha én nem bírom,
elszenveded az összes kínom.
Bírod elmém, lezárod szemem,
akad bocsánat nálad, nekem.
Az összes hibát elkövettem,
Teellened, s magam ellen.
Csak Te voltál az én helyemben,
hiszel bennem, vagy énhelyettem.
Te megérted, ha folyton félek,
nem ítélsz el, ha nem remélek.
Adok mindent… csak visszakéred,
nincs, mi fedezné drága véred.
Vác, 2022. 08.06.
