Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Mit jelent számodra a zene?
Először is a hivatásom, és mellette az Istennel való kapcsolatomat fejezi ki. A zene gyerekkoromtól kezdve meghatározó érték számomra, mert az érzelmeimet tudom kifejezni általa, és olyan önkifejezése a lelkemnek, ami azt is tükrözi, hogy mi van bennem, és hogy mit kapok Istentől.
Milyen családban nőttél fel? Hogy telt a gyermekkorod?
Nagyon szép keresztény családban nőttem fel, nagyon boldog gyerekkorom volt. Az unokatestvéreimmel olyanok voltunk, mint a testvérek. Volt egy nagyon szép kis padlásunk, ahova besütött a nap, és volt ott egy lépcső, amit mindig úgy képzeltem, hogy olyan, mint egy énekkar. Egyszer poénból mondtam nekik, hogy menjünk föl oda A hit hangjait énekelni, és ők jöttek és lelkesen énekeltek mindannyian, és onnantól kezdve gyakorlat volt, hogy felmentünk és énekeltünk. Meláth nagypapámtól örököltem a zene és a gyülekezet szeretetét. Láttam az életét, példa volt számomra abban is, hogy milyen nagypapa, férj, édesapa volt, és abban is, hogy nagyon szerette a zenét.
Milyen iskolákba jártál?
Angol tagozatos általános iskolába jártam, mellette hat évig csellóztam B tagozaton, később elkezdtem zongorázni is, majd zeneelméletet is tanultam a zeneiskolában. A középiskola előtt viszont a zenetanáraimmal ellentétben úgy gondoltam, hogy nem vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy zenész legyek, ezért úgy döntöttem, hogy mivel nagyon jó voltam biológiából és fizikából, az állatorvosi pályát választom, és olyan gimnáziumba mentem, ahol emelt szinten tanultam a biológiát és a fizikát. Heti hat biológiánk volt. Természetesen mellette a zeneiskolába ugyanúgy jártam. Végzős koromban viszont, amikor le kellett adni az egyetemi felvételi jelentkezéseket, akkor nagyon elbizonytalanodtam az orvosi pályában, és sehova sem adtam be a jelentkezésemet. Tudtam, hogy ha valamiben nem vagyok biztos, akkor ezért még imádkoznom kell. Így a következő fél év azzal telt, folyamatosan azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg az utamat. Kemény fél év volt, de rájöttem, hogy az állatorvosi pálya nem férne össze azzal az elhívással, amit Isten megmutatott nekem. A zenét nem tudtam teljesen feladni, és azt is tudtam, hogy szeretnék családot, amit nem könnyen lehetett volna összeegyeztetni azzal az élettel, amit én szerettem volna mint állatorvos. Tudtam azt is, hogy az életem Krisztus szolgálata, és hogy a biológiát fel tudnám adni a zenéért, de a zenét nem tudnám feladni a biológiáért.
Mikor és hogyan tértél meg?
Tóalmáson tértem meg 11 éves koromban. Ez egy nagyon különleges alkalom volt, amikor azt éreztem, hogy becsapom magam, ha azt gondolom, hogy nincsenek bűneim, és hogy ebben a hazugságban élni nem lehet. Mindig azt gondoltam magamról, hogy én egy jó, szófogadó, engedelmes kislány vagyok, de rájöttem, hogy az Isten nélkül való élés is bűn, és akkor odaszántam az életemet, majd később 15 évesen bemerítkeztem.
Hogyan folytatódtak a tanulmányaid?
Az ELTE ének-zene, karvezetés szakát választottam, mert az ott tanító tanárok, Sapszon Ferenc, Mindszenty Zsuzsanna és Igó Lenke nagy példák voltak előttem a karvezetésben, ezért tőlük szerettem volna tanulni. Később a szolfézstanári szakot is felvettem, de a szívemben a legelső helyen a karvezetés maradt, mert úgy gondolom, hogy nekem az a hangszerem. Szeretek emberekkel dolgozni, beszélgetni, a zenén keresztül a lelkükkel foglalkozni. A második helyen a zeneelmélet áll, aztán a szolfézs.
Időközben a családod építése is elindult?
Igen, a férjemmel, Kónya Róberttel a gyülekezetben ismerkedtem meg. Három évig beszélgettünk, egy házi csoportba jártunk, együtt jártunk a Baptista Központi Énekkarba, együtt énekeltünk a gyülekezeti kórusban. Sok közös platformunk volt, és közel is laktunk egymáshoz. Amikor már én is éreztem, hogy ő az Istentől rendelt társam, akkor felgyorsultak az események, Robi megkérte a kezemet, és 2007-ben összeházasodtunk. Ekkor már tanítottam félállásban egy gimnáziumban, majd 2008-ban befejeztem a szolfézs szakot is. Két évvel később megszületett a lányunk, Abigél, majd 2012-ben a fiunk, Gergő.
Mikor tértél vissza az iskolapadba?
2013-ban maximális pontszámmal vettek fel a Zeneakadémia karvezetés mester szakára, ahol az első karvezetésórán Párkai István tanár úr azt mondta, hogy ötven éve nem látott nőt így vezényelni, mint ahogyan akkor vezényeltem. Ezzel indult el az önbizalmam megerősítése, és végül itt jöttem rá, hogy nem a diplomáim számától és nem mások elismerésétől függ az, hogy az önbecsülésem a helyén van-e, hanem attól, hogy elfogadom-e, hogy Isten milyennek teremtett, milyennek lát, és hogy bármilyen vagyok, ő szeret még akkor is, ha én látom a hiányosságaimat. Pedagógusként éppen emiatt tudok segíteni a diákjaimnak, mert megtapasztaltam a szorongást. Amikor látom rajtuk, hogy mennyire szoronganak ők is, elmondom nekik, hogy én arra vagyok csak kíváncsi, amit tudnak, nem pedig arra, amit nem.
Mit jelent számodra a zenei szolgálat?
20 évig voltam a Budafoki Baptista Gyülekezet egyik karnagya. A gyülekezeti szolgálatomban számomra a lelkiség a legfontosabb, hogy azok az emberek, akiknek tanítom a műveket, érezzék, átéljék, megéljék, megtapasztalják Isten üzenetét a műveken keresztül. Amikor pedig énekeljük a művet, akkor megérintsék azok, akik hallgatják.
2021 szeptembere óta a Baptista Teológiai Akadémia zenei tanszékének vagy a tanára. Milyen feladatokat kaptál?
Elsősorban szolfézst és zeneelméletet tanítok, az akadémiai istentiszteletek zenei szolgálatait szervezem és a kántor szakosok zenei életét koordinálom. Nagyon szép, de összetett és nehéz feladat, mert nemcsak egy tanár vagyok, hanem egy ember, aki kapcsolatot tart a hallgatókkal, és ápolja a lelküket is. Egyébként félállásban dolgozom, mert nekem az első a családom és a gyerekeim, ezért fontos, hogy otthon én legyek a béke szigete.
A művészetnek és a missziónak a kapcsolatáról hogyan gondolkodsz?
Teljes mértékben egyesülnie kell bennem a kettőnek, akárhol is vagyok, akár mint zenész vagy mint gyülekezeti szolgáló, akár mint teológiai tanár. Fontos, hogy azon a zenén keresztül, amit képviselek, az Isten szeretete és az evangélium áradjon át.
Hogyan kapcsolódsz ki?
Ha magamban vagyok otthon, akkor muzsikálok vagy tudományos munkákkal foglalkozom, zeneműveket elemzek. Az elmúlt években benne voltam az Oktatási Hivatal felkérésére két tankönyv megírásában, és megjelent a karácsonyi énekgyűjteményes kötetem is, ami két és fél éves munka eredményeként jött létre. A családdal közösen szeretünk kertészkedni és kirándulunk a természetben. Gyakran kempingezünk a Balatonon, ahol a gyerekek szeretnek pecázni, biciklizni, egyedül fürdenek és élvezik a szabadságot.
Mik az álmaid?
Szeretnék egy olyan kórust vezetni, ami keresztény énekeket énekel mindenféle korszakból és stílusban. Remélem, ez a teológián meg fog valósulni. Ezen kívül a könyvírás és a kottaszerkesztés még a jövő zenéje.
Melyik igevers kísér a pályádon?
Az Efezusi levél 4. részéből: „éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…” Tehát méltónak kell lennem az elhívásomhoz mindennap, melyre Isten hívott el, mert az nem az én érdemem, hanem az Istentől kapott ajándék. Mindennap méltónak lenni rá. Ez egy életcél.
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt hallgatható meg:
