Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Istentől való zenei elhívásodnak, szolgálatodnak alappillére, hogy az evangélium örömhírét hirdeted. Mikor tértél meg?
Többgenerációs baptista családból származom, úgyhogy számomra sohasem volt idegen az istenhit, a gyülekezetbe járás, az imádság, és természetes volt, hogy az Isten megszólítható. Tízévesen komolyan gondoltam, hogy Jézus jöjjön a szívembe, de néhány évvel később, kamaszkoromban pedig azt akartam, hogy inkább menjen ki a szívemből, és hagyjon békén. Végül 2001-ben egy nyári éjszakán megtértem.
Milyen kisgyerek voltál?
Csoda szép és szerintem eszméletlen jó gyerekkorom volt. Rengeteg biciklizés, nyári kalandok, fürdés, strand, rohangálás, jó osztályközösség az iskolában. Egy kicsi sváb faluban, Leányváron nevelkedtem, Esztergom és Piliscsaba között majdnem félúton. Nagyon szerettem ott élni. Hatan vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb gyerek a családban. Szerintem óriási nagy kegyelem a mai világban, hogy apuék erkölcsileg és hit tekintetében is nagyon jó munkát végezve neveltek fel bennünket.
Jelen volt a zene a családodban?
Abszolút. Volt egy zongoránk otthon, és édesapám és több testvérem is tanult zenélni, de jelenleg én vagyok egyedül a családban, aki zenével foglalkozik. Húszévesen a megtérésemkor döbbentem rá, hogy a zene lesz a lényeg az életemben. Ekkor egyszerre éreztem azt, hogy bűnös ember vagyok, és azt is, hogy Isten nagyon szeret. Ez a kettősség azóta is benne van a szerzeményeimben, a gondolataimban. Egyértelművé vált, hogy megtaláltam azt a forrást, aki az öröklétnek és az egész életemnek az értelmét megadja. Pál apostolt idézve: minden kár és szemét, hogyha nem Istenből táplálkozik, nem az Istenről szól, mert akkor a lényegét veszti el.
Miről szólnak a dalaid?
Születés, elmúlás, élet, halál, keserűség, boldogság, szerelem, pofára esés, és onnan talpra állni vágyás mind benne vannak. Például a 40. születésnapomra írtam a Maradok című dalt, ami arról szól, hogy nem másoknak kell megfelelni, nem másokhoz kell magunkat hozzámérni, hanem nekünk egyszerűen annak kell lennünk, akiknek az Isten megteremtett bennünket. Ebben a dalban megírtam gyakorlatilag az életemet, hogy az alma volt a jelem az oviban, a matek nem az erősségem, de máig sokat olvasok, nem vagyok tökéletes, és lehet, hogy örökre gyerek maradok, de a refrén mindig arra fut ki, hogy maradok az, aki mindig is voltam, egy ébren is álmodozó. Nagyjából ez vagyok.
Hogyan születnek a dalaid?
Nekem erre nincsen kialakult receptúrám, nálam ez nagyon változó. A telefonomban szöveg- és hangjegyzetek százai vannak. Van, amikor egy dugóban álló pillanatban egy falevél csoda szépen hullik le, és ez ad egy ihletet. Van, hogy egy tévéreklám, egy film, egy beszélgetés, egy emlék nagymamámról vagy az édesapámmal való beszélgetésből vagy bármiből elindítja egy dal megszületését bennem. Ezernyi dolog tud meghatni, de hogy mi születik előbb, a dal vagy a szöveg, ez mindig változó. Van, amikor leülök a zongorához, és egyszerre kifolyik a kezeim közül a zene meg a fejemből a szöveg. Van, hogy csak egy váz, de van, hogy egy kész dal. Nyilván ez utóbbi a legegyszerűbb megoldás, de hát ezt sem én választom meg. Nincs igazából ráhatásom, hogy hogyan alakul. Van, amikor hetekig vagy hónapokig küzdök egy dalnak a befejezésével, mert nem érzem, hogy egy életen át hallgatnám. Természetesen a zenésztársaimnak is megmutatom a dalokat, és ők is beleteszik a saját zeneiségüket. Izgalmas folyamatok ezek, melyekben az alapvető motivációm, hogy az evangélium lényegét bárki emberfia meg tudja érteni, ha a dalaimat hallgatja.
Gospelzenészként egy nagyon jelentős területe a szolgálatodnak az iskolamisszió.
Szívem csücske. Az egyik legjobb dolog, ami történt velem az életemben, hogy az oktatási intézményeket sok éve járhatom az ország különböző pontjain, sőt határon túl is. Nagy kihívás, óriási munka és nagy felelősség, mindemellett olyan katartikus örömforrás, amit nem nagyon lehet elmesélni. Megszólítani a diákokat az evangélium üzenetével azért is nagyszerű lehetőség, mert sokszor fogalmunk sincs arról, hogy nekik igazából Istenre van szükségük. Úgy érzem, hogy valamiért az Úristen adott nekem egy nagyon érdekes jellemet meg képességet, hogy meg tudjam szólítani a közeget, és fel tudjam lazítani az esetleges feszültséget. Amikor 2013-ban Szenczy Sándorral, a Baptista Szeretetszolgálat elnökével elkezdtem az országjárást, számtalan iskolába jutottunk el, és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy előadásról előadásra tömegek térnek meg. Egyszer egy ilyen evangelizációs turnén egy Tisza menti kis faluban több száz diák, tanár és a falu lakói gyűltek össze, és az alkalom végén 91 ember állt föl és mondta el a megtérők imáját. Leírhatatlan élmény, ami csakis úgy történhet meg, ha az Úristenre bízzuk a dolgainkat. Ez a szolgálat nem az önmegvalósítás helye, hanem itt az a kérdés, hogy amikor megjelensz, akkor az Istenre tudsz-e mutatni. Minden más, zene, dal, szöveg, bármi ennek legyen alárendelve, és akkor működik.
Hogy van a családod?
A feleségemmel, Gabival 1993 januárja óta ismerjük egymást. Egész kis gyerekek voltunk még akkor, és nagyon jó barátok lettünk. Éveken át, ha bármelyikünknek valami baja volt, mindig egymást hívtuk. Hála Istennek ennél sokkal tovább is lépett a dolog, úgyhogy ahogy szoktam mondani, ő a volt menyasszonyom. Szerencsés vagyok, mert a szüleim a mai napig házasok, és éppen ezért előttem volt egy jó példa, hogy nem azonnal kihátrálunk és eldobunk mindent, ha valami nehézség adódik, hanem együtt sokkal könnyebb átvészelni. Úgyhogy bármennyire közhelyesnek is tűnik ez, szerintem a házasság az egyik legjobb dolog a világon. Három gyermekünk van. Kornél 15 éves gimnazista, Nóri 13 éves művészlélek, hegedülni tanul, és Petra a legkisebb, hétéves. Gabival sokszor dolgozhatunk együtt a szolgálatban, hiszen hosszas imádkozásokat követően tíz évvel ezelőtt ugyanazon a napon mindketten beadtuk a felmondásunkat a munkahelyünkön, és beleálltunk a misszióba. A gyerekeink látják, hogy élvezzük a munkánkat, és arra is tanítjuk őket, hogy mindegy, mi lesz belőlük, csak legyenek önazonosak, és szeressék, amit csinálnak.
Milyen terveid vannak?
Nagyon szeretnék új zenei anyagokat kiadni, új klipeket forgatni, sokat koncertezni, a járvány miatti elmaradásokat pótolni, például a tengerentúli meghívásoknak eleget tenni. Szeretném, ha a dalaim eljutnának a gyülekezetekbe, és az istentiszteleteken egyre többször elhangoznának. Várom a nyarat is, hogy az egész zenekart vendégül láthassuk egy grillpartin, ahogy szoktuk.
Amikor azon kapod magad, hogy szabadidőd van, és úgy döntesz, hogy azt nem zenéléssel töltöd, olyankor mit csinálsz?
Nagyon szeretek olvasni. A Svejk-köteteket nemrégen olvastam el, most indul a Quo vadis?, és mostanában vár még rám Zsivágó doktor is.
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt hallgatható meg:
