Arts’ok 20.: Kiss Rózsa a Magyar Rádió Énekkarának énekművésze

Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.

Baptista családban nőttél fel, ahol komoly hagyományai voltak a zene szeretetének. Hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?

Édesapám és édesanyám is kaptak ének-zenei talentumokat, úgyhogy adott volt a környezet a zenei formálódásomra már kicsi koromtól fogva. Édesapám a hatvanas években a Wesselényi utcai imaház énekkarának, később a budafoki gyülekezet akkor még kicsi énekkarának volt a karvezetője. Az irányítása alatt sokat fejlődött a kórus, szép énekünnepélyeket, alkalmakat tartottunk. Édesanyám pedig mindkét helyen a szoprán szólam erőssége, szólistája volt nagyon szép lágyan csengő hangjával. Már kicsi gyermekként húgaimmal, Lenkével és Gabriellával, aki később operaénekesi pályára került, ott ültünk az énekkari próbákon. Mire felnőttünk, szinte kívülről tudtuk énekeink és kórusműveink nagy részét. Emlékszem olyan hétvégi estékre otthon, amikor leültünk a családdal együtt énekelni. Ahogyan gyarapodott a zenei tudásunk, eljutottunk egészen a három-négy szólamú éneklésig. Nagyon szerettük ezeket az énekléssel együtt töltött időket.

Az éneklésnek a kezdetektől fogva nagy szerep jutott az életedben, mégsem az énekesi pályát választottad először. Hogy történt ez?

Gyerekkoromtól kezdve sokat énekeltem, játék és munka közben is ösztönösen jött belőlem az énekszó. Fiatalkoromban volt egy elérhetetlennek tűnő vágyam, hogy egy nagy kórusban énekelhessek, de nem gondoltam arra, hogy művészpályára készüljek. Tanultam hegedűn öt-hat évet, néhány évet harmóniumon játszottam, énekeltem az iskolai kórusokban, de ez mind kedvtelés volt számomra. Budafokon a közeli általános iskolát végeztem el, azután a Budai Nagy Antal Gimnáziumban biológia–kémia tagozatra jártam. Szerettem a természettel kapcsolatos tantárgyakat, kedveltem a laboratóriumi munkát, ezért érettségi után gyógyszertári asszisztensnek jelentkeztem. Kezdetben laboratóriumi munkákat végeztem, ami odafigyelésre és precizitásra nevelt. Később, amikor kikerültem a gyógyszerkiadóba, ahol már emberekkel kellett foglalkozni, megnőtt a felelősség, meg kellett tanulnom biztonsággal kiadni a gyógyszereket. Szerettem és örömöt jelentett számomra ez a munka is.

Hogyan történt a váltás?

Kicsit vissza kell mennem az időben. 16 éves voltam, amikor a szüleimmel együtt meghívást kaptam a Bányai Jenő bácsi vezette Baptista Központi Énekkarba. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy bekerülhettünk ebbe a kórusba. Itt sajátíthattam el a kóruséneklés alapjait. Pár évvel később gyülekezetünk énekkarának vezetője, Hellinger Gábor látva zenei képességeimet ösztönzött és támogatott ezek fejlesztésére. Az ő segítségével jutottam el első hangképző tanáromhoz. Énekesi pályám során sokat köszönhetek Oláh Gábor testvérnek, a Baptista Központi Énekkar vezetőjének, aki nemcsak karnagyom, munkahelyemen szólamvezetőm, hanem később a teológián tanárom is volt. Segítségével jutottam el Rőth Márta énekművésznőhöz, akitől az éneklés és az énektechnika alapjait tanulhattam meg. A tanárnő a Magyar Rádió Énekkarának tanára is volt, aki mikor alkalmasnak látta arra a fejlődésemet, felkészített egy próbaéneklésre. Mennyei Atyánk kezébe tettem ezt a lehetőséget, és kértem, hogy az ő akarata szerint történjen minden ezen a megmérettetésen. Felvételt nyertem a kórusba, megvalósult egykori álmom, egy nagy professzionális kórus tagja lettem. Csodálatos kezdése volt zenei pályámnak. Maradandó élményt adott számomra az a koncertkörút, amikor először léphettem színpadra az énekkarral Bécs híres koncerttermében, a Musikferein- ban.

Hogyan foglalnád össze a Magyar Rádió Énekkarában töltött eddigi több mint 30 évet?
Hálás vagyok a Jóatyának, mert nap mint nap lételememmel, az énekléssel foglalkozhatok. Munkáim zömét teszik ki az oratóriumok, misék, zsoltárfeldolgozások, amelyek Istent magasztaló, hozzá könyörgő, fohászkodó művek. Énekesi pályám kezdetén azért imádkoztam, hogy művészi munkám mellett a gyülekezeti énekesi szolgálatom ne szoruljon háttérbe. Visszatekintve hálás vagyok, hogy kívánságomat meghallgatta az Úr. Mindkét területen megajándékozott szebbnél szebb feladatokkal, élményekkel. Hivatásom során a hazai koncertek mellett sok külföldi úton vettem részt, amelyeken világhírű zenészekkel, karmesterekkel, zenekarokkal, szólistákkal dolgozhattam együtt.

Mit jelent számodra a Központi Baptista Énekkar közössége?

Tulajdonképpen ez egy kis gyülekezet, amelyben a testvéreket a hit és az éneklés szeretete köti össze. Próbáinkon tartunk áhítatot, és imaközösségben vagyunk egymással. Tudhatunk a másik örömeiről, bánatairól, nehézségeiről, és segíthetjük egymást imában és tevőlegesen is. Ehhez a kórushoz is rengeteg emlék köt, vidéki és határon túli magyarok lakta területeken koncertek és missziós alkalmak. Külföldi útjaink közül említeném az észak-amerikai turnét, ahová az ottani magyar baptista gyülekezetek meghívására érkeztünk. Három héten keresztül öt városban fogadtak minket. Esténként koncerteztünk, napközben pedig jártuk a városokat, miközben a kint élő testvérek végtelen szeretettel és figyelemmel vettek körül minket. Emlékezetes utunk volt Angliába is, ahol részt vettünk Birminghamben a Baptista Világtalálkozón. Vasárnap a záró istentiszteleten a város 12 ezer fős sportcsarnoka megtelt, ahol a világ minden tájáról összesereglett baptisták a Baptista Központi Énekkar vezetésével együtt énekelték lélekben összeforrva: Zengd Jézus nevét, zengd, világ… királlyá Jézust koronázzátok!

Melyik ige kísér az életedben?
Az 57. zsoltár 8–10. verse. „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek. Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!” Ez a csodálatos szakasz összefoglalja mindazt, ami eddigi életemben, a pályámon, a szolgálatomon keresztül történt velem. Gárdonyi Zoltán református zeneszerző ezt a zsoltárt zenésítette meg az egyik művében, amit több alkalommal énekeltem. Idővel zenei hitvallásommá vált az énekben megfogalmazott ige.

Szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

Az éneklés kitölti az életemet, így kevesebb dologra jut mellette idő, de szeretek sétálni a természetben, kirándulni, fényképezni, várost nézni, tájakat megismerni. Kedvelem az életrajzi és történelmi könyveket. Turnéink során is igyekszem időt szakítani az adott város, helyszín megismerésére.

A teljes interjú itt hallgatható meg: