Arts’ok 16.: ifj. Bazsinka József tubaművész

Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.

Mostanában a mikrofon túlsó végén szoktál inkább ülni, hiszen nem régiben a Bartók Rádió főállású műsor vezetője lettél. Hogyan alakult ez így?

Valóban, az elmúlt időszakban inkább én kérdeztem interjú alanyokat. Előtte 10 évig tubaművészként működtem, ahogyan most is, de a pandémia kitörése egy megállás volt az életemben. Akkoriban szabadúszó művészként fel kellett tennem a kérdést, hogy miből fogom biztosítani három gyermekes apaként a családom megélhetését. Ekkor elkezdtem keresni a lehetőségeket. Még a biciklis futár állás is felmerült bennem, amit egyébként sok művész csinált. A feleségemmel közös döntés eredményeként először megálltunk és lenyugodtunk. Életünk egyik legszebb tavasza és nyara lett a 2020-as, hiszen rengeteget kirándultunk a Pilisben, illetve a Budapest környéki erdőkben. Nagyon sok időt tudtunk együtt tölteni, amire mindig örömmel fogunk visszatekinteni. Az őszt reményekkel vártuk, hogy a járvány elmúltával újra elindulhat a munka. Ez viszont nem így lett, mint tudjuk. A második zárásnál nem ijedtem meg, hiszen tudom, hogy Isten nagyon szeret engem. Viszont éberebb lettem az állás keresésben, és amikor ez idő alatt a Bartók Rádióban interjút adtam, megkérdeztem, hogy van-e munkalehetőség náluk. És volt. Megpályáztam és meg is kaptam az állást. 36 évesen először lett főállásom, amit nagyon élvezek, mert egy új szerep, amely változatos, folyamatos fegyelmezettséggel jár és sok értékes embert szólaltathatok meg benne. A másik része, hogy élő műsort is vezetek, a Muzsikáló Délutánt, minden páratlan héten, kedden, csütörtökön, pénteken. Frissen tart, hogy az adásokra fel kell készülni a művekből és azokról érdekesen kell beszélni.

Bartók Rádió

Visszakanyarodva a zeneművészei pályádhoz, elmondanád hogyan lettél tubaművész?

Első gyermeke vagyok a szüleinknek, ami azt jelenti, hogy két évig egyedül voltam velük, majd jött az öcsém, aki szintén zenész lett, dzsessz szaxofonos. A szüleink nagyon aranyosan, meleg, otthonos családi légkört teremtve neveltek minket. Úgy emlékszem, hogy felhőtlen gyerekkorom volt. Apukám aktív és sikeres tubaművész, aki apaként is jelen volt az életünkben. Anyukám csellóművész, a tűzbe ment volna értünk, a gyerekeiért. Nálunk a zene erőteljesen volt jelen a családban. Nyolc éves koromban már tudtam, hogy tubás leszek. Apukám ezt komolyan vette és Németországban csináltatott nekem egy feles méretű tubát, amelyen 12 és 18 éves korom között játszottam. 12 éves koromban saját elhatározásomból mentem a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba tanulni, mert egy osztálykiránduláson nagyon megtetszett nekem az a hely és én ott akartam tanulni. Korán kiszakadtam a családból, havonta egyszer jártam haza a szüleim pedig két hetente jöttek látogatni. Ez ment 6 éven keresztül. Ott is tanultam tubát, édesapámtól és Horvát László trombita tanártól. Emellett a tanulás nagyon komolyan folyt Pannonhalmán. Érdekes, hogy eleinte az egészségügy felé érdeklődtem, orvos szerettem volna lenni, ezért megalapítottam a biológia szakkört. Viszont ez a lelkesedésem a növénytan tanulása során elpárolgott. Volt egy megingásom is a hat év során, mert át akartam menni konzervatóriumba tanulni, de ezt a szüleim nem engedték meg, ezért csak az érettségi után jöhetett a konzi. Ekkorra már biztos voltam abban, hogy nagyon jó tubás szeretnék lenni.

Bazsinka József és ifj. Bazsinka József, tubaművészek

Hogy teltek a zeneakadémiai éveid?

Óriási bizsergés volt számomra a zeneakadémia, hiszen amióta eldöntöttem, hogy profi tubás leszek, arra vágytam, hogy oda járhassak. Az intézmény és az épület múltja mellett érdekes volt, hogy az elméleti felvételin láttam meg egy gyönyörű lányt, akivel rögtön elkezdtem megismerkedni. Amikor pedig bejött az első szolfézs óránkra, akkor arra gondoltam, hogy ha ide járunk öt évig, akkor elképzelhetetlen, hogy valami ne legyen köztünk. Azután ami lett köztünk az az, hogy én feleségül vettem őt és lett három gyermekünk. Szakmai értelemben is nagy kinyílás volt az akadémia, nagyon sok gyakorlás, sok tanulás, nemzetközi versenyek, küzdelmek. Eközben a felnőtté érés folyamata is zajlott bennem. 2007-ben másodéves korunkban részt vettünk egy lelkigyakorlaton, amelynek során Ivett, a feleségem hite megújult én pedig ekkor tértem meg. Ezen a nyáron hirtelen mindent másként láttam, tudtam, hogy a kapcsolatunkat biblikus alapokra kell helyeznünk, ezért a Szentlélek sugallatára megkértem Ivett kezét. Két évvel később összeházasodtunk, elvágtuk a szüleinktől a köldökzsinórt és önálló életet kezdtünk. Egy évvel később Ivettnek, aki fagott művész, a Dohnányi Zenekarban lett állása, nekem pedig jött a doktor iskola. 2010-ben, amikor már nem akartam annyira versenyeket nyerni, mint korábban, akkor Dél – Koreában megnyertem egy komoly zsűrivel rendelkező és nagyobb díjazású nemzetközi versenyt. Tehát, amikor a helyükre kerültek a dolgaim, akkor engedte meg Isten, hogy egy ilyen élményt is átéljek.

Hannovert nem említetted.

Tényleg. 2008-ban Erasmus ösztöndíjjal Hannoverben tanultam egy dán tanár „sztártól”, Jens Björn Larsen-től. Eközben pedig már készültünk Ivettel az esküvőnkre, amit mi ketten akartunk finanszírozni. Persze volt szülői segítség is a végén, mégis úgy emlékszünk vissza, hogy Isten olyan lehetőségeket adott felkérések útján nekünk, két fiatal diáknak, amelyből jelentős bevételekre tettünk szert az esküvőhöz. Ivett Angliában játszott, én Franciaországban, Hollandiában, New Yorkban, Hamburgban és más helyeken turnéztam. Eközben Hannoverben laktam és haza jártam Ivettnek udvarolni. Olyan fáradt voltam akkoriban, hogy egyik éjjel Amszterdamban arra ébredtem, hogy fogalmam sincs arról, hogy a glóbusz melyik pontján vagyok.

A Baptista Teológiai Akadémián miért kezdtél tanulmányokat folytatni?

Katolikus családból jövök, ami a múltamban benne marad. Viszont Ivettel hoztunk egy döntést, hogy egy gyülekezetbe fogunk járni, ezért én 2008-ban bemerítkeztem, 2009-ben összeházasodtunk és a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezetbe kezdtünk el járni. Néhány évvel később a gyülekezetben elkezdtem szolgálni az ifjúságban. Ennek kapcsán éreztem, hogy nagyon érdekel, hogy jobban elmélyedjek a bibliában, a teológiában, hogy többet tudjak Istenről. El is végeztem egy év kihagyással a mester képzés két évét, viszont annyira zsúfolt lett az életem, hogy eddig még ez egy befejezetlen dolog az életemben.

Esküvő

A tanítás is fontos része a művészi életednek. Hogy viszonyulsz hozzá?

2015-ben kezdtem tanítani a Szent István Zeneművészeti Szakgimnáziumban tuba főtárgyat, majd egy évvel később kamarazenét is. Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy Makovecz Pál igazgató úr engem keresett meg, amikor egykori iskolámban megüresedett a tuba tanári pozíció. A pedagógus létben azt szeretem, hogy segíthetem, vezethetem, kézen foghatom a tanítványaimat és átadhatom nekik a tudásomat. Gyakorlásra, fejlődésre inspirálhatom őket, kinyithatom a szemüket zenei értékekre, hozzáállásra, gondolkodásmódra, ami nekem is segített korábban. Azután ők majd kezdenek ezzel valamit. 2021 tavaszán kaptam egy ajánlatot a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karáról, az ottani tuba tanszak átvételére. Elfogadtam az ajánlatot és nem könnyen, de eljöttem a Szent István konziból. Szegedre hetente egyszer járok tanítani, ami azt is jelenti, hogy nem kell odaköltöznünk. A másik dolog, hogy úgy gondolom sokat fejlődtek a konzis tanítványaim, de szakmailag érdekesnek találtam, hogy Szegeden ki tudom használni a doktori fokozatomat is, ami feljogosít a felsőoktatásban a tanításra.

Az In Medias Brass Quintet alapító tagja vagy. Milyen szerepet tölt be az életedben ez az együttes?

2010-ben alapítottuk az együttest, óriási lelkesedéssel. Az első három évben belevetettük magunkat a versenyekbe, három kontinensen hét országban voltunk hét versenyen, amelyből öt első díj lett, két második és sok különdíj született. Ez a három év összeolvasztott bennünket, barátokká is váltunk közben és tudtuk, hogy a kvintett olyan érték, amelyet meg kell tartanunk. Rengeteg koncert, turné van mögöttünk és lehetőség a fejlődésre hangzásban és repertoárban is. Ennek bizonyítéka volt a 10 éves jubileumi koncert.

In Medias Brass

Hogyan gondolkodsz a művészet és a misszió kapcsolatáról?

Rengeteged gondolkodtam már ezen. Mindig az foglalkoztat, hogy Isten hol akar engem látni. Nagyon sok minden múlik azon, hogy az ember Istentől mihez kap talentumot. Amikor nyílnak az ajtók és a tehetség is megvan és örömöt is jelent, amit csinálunk, olyankor Isten nyitja az ajtót. Az öröm kulcsfogalom szerintem, mert Jézus közelében örömöt kell, hogy érezzünk. A hívő zenész számomra a hiteles szerep, akiről lehet tudni, hogy keresztény és hogy szereti az Urat. Arra viszont nem volt elhívásom, hogy lelkipásztor legyek. Ez kiderült az évek alatt. Amikor zenészként azt mondom valakinek, hogy a biblia üzenete máig él, az meglepetés, hiszen nem ezt várja tőlem és ez nagyon izgalmas.  Hatásosnak azt érzem, ha valaki hűséges az Úrhoz és ez meglátszik az életén és mellette éli a dolgozó mindennapokat, akár a művészvilágban, akár a médiában. Lehet missziózni a templomban, de én misszió alatt sokkal inkább azt értem, amikor kimegyünk a templomból és példamutató életet élünk mindenütt amerre járunk.

A család és a hivatás hogyan működnek nálatok együtt?

Nehéz kérdés. A logisztika például nem mindig jön össze. Valami mindig sérül. Vagy kevesebbet tudok gyakorolni, vagy később tudom leadni valamelyik munkámat. Nem mindig alszom eleget, nem mindig vagyok otthon este, vagy délután a gyerekekkel a rádiós munkám miatt. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, de igyekszünk egymást támogatni, igyekszünk egymásnak lehetőséget adni arra, hogy jól végezze a munkáját. Az időbeosztás mindennapos feladat jelenleg számunkra.

Család

Mit szeretsz a szabadidődben csinálni?

Mostanában sajnos ez nem adatik meg, de ami nagyon fel szokott tölteni az az, ha a kezembe kerül egy jó könyv és el tudok olvasni egy fejezetet. Nagyon élvezem a zenehallgatást, szeretek a családommal, a gyerekekkel együtt kirándulni, főleg amióta a Pilisbe költöztünk.

Murányi – Kovács Anita

A teljes interjú itt hallgatható meg: