Dr. Bukovszky Ákos külügyi referens, az MBE korábbi külügyi szaktitkára
A teljes interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában hangzott el.
Hogy vagy és mivel foglalkozol mostanában?
Köszönöm, jól vagyok. A koronavírus tavaly ősszel enyhe lefolyású betegségként jelentkezett nálam, azóta már háromszor beoltattam magam. Egyházi és családi dolgokkal foglalkozom. Tegnap úsztam a Ráckevei-Dunában.
Kalandos életutad van. Gyermekkorodban több országban is éltél. Melyek voltak ezek, és hogyan kerültetek oda? Mi a felnövekedésed története?
Szombathelyen születtem, Kőszegen laktunk, az ottani evangélikus gyülekezetben kereszteltek meg. Azután Nagykanizsára költöztünk, ott kezdtem az általános iskolát. Utána jött Szolnok, ahol másodikostól hetedikes koromig éltünk. Ezután két hónap Tápiószentmártonban, ahol az ottani falusi iskolában tanultam, majd Budapest Zugló volt a következő állomás, ahol befejeztem az általános iskolát, és ott konfirmáltam is a Bosnyák téri evangélikus templomban. Az I. István (ma Szent István) Gimnáziumba jártam két évet kémiaszakos osztályba, majd édesapám, aki fizikaszakos egyetemi docens volt, kapott egy UNESCO-állást Nigériában, Lagosban, ahová minket, a családját is magával vitt. Érdekes történet volt. Beírattak egy ottani iskolába, ahol az egyetlen fehér gyerek voltam, és alig tudtam angolul. Az iskolatársaimmal nagyon jól kijöttem, és megtanultam használható szinten beszélni a nyelvet. Azután következett még két év középiskola Angliában egy bentlakásos iskolában, ahol érettségiztem, majd felvételiztem a Southamptoni Egyetemre, ahol kémiából diplomáztam. Ezen az egyetemen ott maradtam kutató hallgatóként még további négy és fél évre, és második diplomát is szereztem. Még az első diploma megszerzése előtt csereösztöndíjjal Hamburgba kerültem, ahol az egyetemen csak a nyelvi kurzusokat vettem fel, és egy év alatt megtanultam németül. Ezután következett a megtérésem Southamptonban, ami radikális fordulatot hozott számomra. Meggyőződtem arról, hogy Jézus él, és megértettem, hogy rendeznem kell vele az életemet, mert szembe fogok találkozni vele, és akkor a talentumok példázata alapján számot kell adnom neki magamról. Én ezt meg is tettem, és hívőként meghallottam, hogy Isten engem visszahív Magyarországra. Ez 1975-ben történt, 28 éves koromban. Amikor 12 év külföld után hazatértem, megkérdeztem az Urat, hogy mire hívott vissza engem. Ekkor megismertem egy baptista lányt, akivel később történelmet írtunk, mert a budavári evangélikus templomban kötöttünk házasságot közös evangélikus-baptista Istentisztelet keretén belül, ami abban az időben rendkívüli dolognak számított. Violát, a feleségemet majdnem ki is zárták emiatt a pestszentlőrinci gyülekezetből, de végül mégsem tették meg. 45 éve házasok vagyunk.
Pár év múlva visszamentem abba az angliai gyülekezetbe, ahová a megtérésem után kezdtem el járni, és bemerítkeztem. Azután kerültünk át a József utcai gyülekezetbe, ahol Dobner Béla testvér volt a lelkipásztor. Ott ifjúsági vezető lettem, később gyülekezeti elöljáró. Azt tudni kell, hogy a hazatérésem utáni Magyarország egészen más volt, mint a mai. Egyrészt kommunista ország volt, másrészt alig tudott valaki használható módon angolul beszélni. Ezért mindenhova hívtak engem tolmácsolni gyülekezetekbe – más egyházakba is –, és a külföldről érkező misszionáriusok is előbb vagy utóbb megtalálták az utat a lakásunkhoz, hiszen tolmácsra volt szükségük. Így történt, hogy több, az országban induló keresztény szervezetnek részt vettem a megalakulásában. Ezek egyesületek, alapítványok formájában a rendszerváltás után napvilágra is tudtak jönni. Ilyen volt például az Élet Szava vagy a MEKDSZ. Ezek közül többnek a működésében még most is jelen vagyok.
Mi volt a polgári foglalkozásod?
Papírforma szerint vegyész vagyok, a doktorátusomat is abból szereztem az ELTE-n. Igazából a kémiával soha nem foglalkoztam, hanem külkereskedőként dolgoztam. Ezért a nyolcvanas években nagyon sokat utaztam. A jó Isten csodája ez, mert akkoriban Magyarországról általában nehezen ment a külföldre utazás. Ezért hazatérve Magyarországra arra számítottam, hogy ezzel gyakorlatilag be is csuktam magam mögött az ajtót. Ehhez képest biztosan többet utaztam utána külföldre annál, mint ha Angliában maradtam volna. Ráadásul még fizettek is érte. Az meg a hab volt a tortán, hogy a szocialista Magyarországról az üzleti utazást csak business class-on lehetett folytatni, turistaosztályra nem is szabadott helyet foglalni. Egyedülálló élmény volt, amikor a Finnair légitársaság Helsinkiből Alaszkába menő járatán kényelmes ülésben elő tudtam venni a Bibliát, és 10 kilométerrel a föld fölött az Északi-sarknál áhítatot tudtam tartani.
Gyógyszergyári védőöltözetben
Az egyházi szolgálatodban milyen út vezetett a külügyi szaktitkári pozíciódhoz?
A külügyi szaktitkári pozíció 2012-ben jött létre, de én már 2005-től segítettem az MBE külügyi kapcsolatait dr. Mészáros Kálmán testvér egyházelnöksége alatt is, amikor Papp János testvér missziói igazgató volt. 2012-től 2021 augusztusáig töltöttem be a szaktitkári pozíciót, amelyet ezután más fog végezni, viszont ismét keletkezett egy új pozíció, a külügyi referens, amelyet én kaptam meg. Ennek a munkaköre most formálódik, az eddigi portfóliómból két korábbi alapítványi, illetve missziós kapcsolatot viszek tovább, valamint Papp János egyházelnök testvér eseti megkéréseit fogom teljesíteni.
Az új szaktitkárral együttműködve munkálkodsz tovább. Mik ennek az együttműködésnek az alapelvei?
Nem szeretném az utódom köreit zavarni, ezért igyekszem elkülöníteni egymástól a kettőnk munkáját. Ha kérdése van az új szaktitkárnak, akkor nagyon szívesen válaszolok, segítek neki. Megjegyzem, hogy az elmúlt másfél évben a járványhelyzet miatt a külkapcsolatok „takaréklángra” kerültek, ezért most átvenni ezt a feladatkört sokkal könnyebb, mint akkor, amikor minden pörög.
Melyek a külügyi szaktitkári pozíciód legjelentősebb állomásai? Milyen élményeid vannak ezekből az időkből?
Jó néhány van. Nagyon érdekes volt, amikor még a szaktitkárság előtt Mészáros Kálmán akkori egyházelnökkel elmentünk Moszkvába. Meglátogattuk a moszkvai baptista szemináriumot, ahol 50 püspöknek, azaz egyházkerületi vezetőnek tartottak néhány napos kurzust. Amikor üdvözletet adtunk át, a moszkvai teológia rektora fordított nekem angolra. A magyar üdvözletre az orosz baptista egyház elnöke hosszasan reagált. Ugyan általános iskolában az orosz volt a kötelező nyelv, mégsem tudtam jól oroszul, azonban azt értettem, hogy tankokról és utcákról esett szó. A rektor testvér fordításából azután kiderült, hogy egy bocsánatkérés hangzott el az orosz baptisták nevében azért, amit a szovjet hadsereg 1956-ban Magyarországon tett. Ami még pozitív nyomokat hagyott bennem a külügyi kapcsolatok során, azok a személyes találkozások, ismeretségek, amelyek abban az időben jöttek létre. Istennek azok a kiváló emberei, akikkel megismerkedhettem, erős hatással voltak rám. Ilyen például Paul Msiza testvér, a baptista világszövetség elnöke, aki a MABAVIT-on is járt 2016-ban. Érdekes történeteket mondott a dél-afrikai emberekről. Náluk például a karácsony egyáltalán nem akkora ünnep, mint Európában, viszont a húsvét ünneplése akár egy hétig is eltart. Ennek oka, hogy Dél-Afrikában a születésnapot az utóbbi pár évtized előtt csak az ottani fehérek tartották számon, mert az Apartheid idején az ott megszülető feketéket nem anyakönyvezték. Így az utóbbiak közül legtöbben azt sem tudták, hogy mikor születtek. Ezért Jézus halála és feltámadása számukra sokkal többet jelent, mint mondjuk Jézus születésnapja. És ott volt például Yelisej Pronin Ukrajnából, egy Donyeckből származó lelkipásztor. Az ő háromszáz fős gyülekezetének imaházát a kelet-ukrajnai harcok során szétlőtték, ő maga pedig halállistára került, ezért menekülnie kellett. Korábban, amikor meglátta, hogy a házuk előtt gépfegyveres orosz katonák állnak, lement hozzájuk és bizonyságot tett nekik. Amikor veszélybe került az élete, Amerikába ment, ahol lelkészi állást kapott, de egy évvel később az Úr hívására visszatért Ukrajnába. Tinédzser gyerekei is követték őt haza annak ellenére, hogy belekóstolhattak az amerikai életbe. Számomra ő egy igazán hiteles ember, aki azóta Lembergben (Lviv) lelkipásztor, és az ottani baptista teológián oktat. Ilyen emberekkel találkozni nagy kiváltság.
Paul Msiza és Bukovszky Ákos, Mabavit (2017) 
Martin Luther King-emlékünnep (2018) 
Varsóban a lengyel elnökkel (2021)
A Magyarországi Baptista Egyház mely külügyi kapcsolatait tartod a legjelentősebbeknek?
Stratégiailag most az ApCsel 1,8 kapcsolatot tartja az egyház vezetősége a legfontosabbnak, ami a közép-kelet-európai baptista szövetségek összefogása Budapest–Varsó tengellyel. Ez az utóbbi 5-6 évben erősödött meg. Látva a nyugati kereszténység komoly válságát, célunk az evangélium tiszta vonalának megerősítése.
Hogyan tudtátok a feleségeddel, Violával megoldani azokat a családi helyzeteket, amelyek a hivatásod gyakorlása miatt adódtak?
Három gyerekünk van és most már öt unokánk. Sokat számított a külkapcsolatok építésében, hogy Viola is pont azon a három nyelven beszél, amelyen én. Tehát ha külföldi vendéget hívtam hozzánk, akkor ő éppúgy tudott velük beszélni magyarul, angolul vagy németül, mint én. A külföldi utak pedig szükségszerűek voltak ahhoz, hogy meg tudjunk élni. Ezt a feleségem elfogadta és hősiesen helytállt. Ugyanakkor az is sokat segített ebben, hogy amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor anyósom be tudott segíteni az ellátásukba. A gyerekek születése után Viola feladta a külkereskedelmi levelező állását, és egészen a legkisebb gyerek leérettségizéséig otthon volt. Később asszisztensi állása lett, majd nyugdíjba ment, és most főfoglalkozású nagymama.
A gyerekeitek mivel foglalkoznak?
A nagyobbik lányunk neurológus szakorvos, jelenleg kilencedik éve van otthon, hiszen három gyermeke van. A fiunk nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő diplomát szerzett és HR-ben dolgozik. A kisebbik lányunk is HR-es, de két kis gyermekével – nővéréhez hasonlóan – jelenleg ő is otthon van.
Hogyan érzékeled Isten vezetését az életutadon?
Fontos volt azt tudnom, hogy Isten engem idehívott Magyarországra, hogy itt folytassam az életemet. Amikor ezt megtettem a 70-es évek közepén, akkor ez emberi szempontokból nézve komoly visszalépés volt. Később viszont bebizonyosodott, hogy a legfontosabb az, hogy az ember ott legyen, ahová Isten helyezte, és abban tevékenykedjen, amiben Isten látni szeretné. A többit majd ő elintézi. Ezt az évtizedek során megtapasztaltam. A hazatérésem annak az igeversnek köszönhető, amelyben Isten Jákobnak azt mondja, hogy Lábánéktól menjen vissza: „Térj vissza a te rokonságod közé, és én jót teszek veled.” (1Mózes 31,3) Visszajöttem, és Isten jót tett velem. Egyébként az akkori Anglia, ahonnan hazatértem, egészen más volt, mint a mostani, abban az értelemben is, hogy amikor ott éltem, nagyon kevés magyar volt kint, ezért nem volt alkalmam egy szót sem beszélni magyarul, mert nem volt kivel.
A József Utcai Baptista Gyülekezet tagja vagy. Milyen szolgálataid vannak ott?
Fel szoktak kérni igehirdetésre, bibliaóra-vezetésre, esetenként imaóra-vezetésre. Kicsit olyan vagyok, mint a kispadon ülő tartalékjátékos, aki amikor lesérül valaki a pályán, akkor beáll a helyére.
A mostanában felszabaduló idődet minek szenteled?
Olyanfajta ember vagyok, aki nem gyorsan lát tisztán. A postagalamb képe jelenik meg előttem, amit ha egy számára idegen helyen eleresztenek, először tesz néhány kört, betájolja magát, és utána nyílegyenesen elindul hazafelé. Jelenleg a körözés fázisában vagyok, hogy megtudjam, merre tovább. Máris vannak jelentkezők erre a felszabaduló időre, a családból mondták, hogy most már többet tudok foglalkozni az unokákkal, és a lelkipásztorom is jelentkezett, hogy a gyülekezetben is több mindent csinálhatnék. Egyéb lehetőségek is körvonalazódnak, de figyelembe kell vennem az életkoromnál fogva, hogy mit tudok még elvégezni. Egy biztos, hogy a jó Isten hívott vissza Magyarországra, ami azt jelenti, hogy lesz is mindig mit csinálnom.
Ha csak az unokáidat említjük, az már éppen elég nemes és időigényes hivatás, ha velük töltöd az idődet. Ráadásul van közöttük egy kis kémikus.
Igen, van egy kémiai érdeklődésű unokám, akivel kapcsolatban jött egy kérés hozzám, hogy foglalkozzak vele. El is jött hozzánk a tankönyveivel, és megkért, hogy érettségire felkészítő feladatokat oldjak meg vele. Mindezt nyolcévesen. Születésnapjára pedig tömény alkoholt vettem neki a patikában a borszeszégőjéhez, amivel kísérleteket végez. Mondtam a patikusnak, hogy én vagyok az ország egyetlen nagypapája, aki az unokája 8. születésnapjára tömény alkoholt vásárolt. Érdekes, hogy visszaköszönt a kémikus végzettségem, és még nem jutottunk el odáig, hogy ne tudtam volna az unokám ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolni. Rajta kívül van még négy unokám, akik szintén nagyon fontosak nekem.
Unokával 
A legkisebbel
Mivel foglalkozol még, amit eddig nem említettél?
Van egy kertünk, és szeretek sudokuzni.
Mi az üzeneted a hívő keresztény embereknek?
Az, hogy Jézus él. Van egy meghívásunk, amit tovább kell adnunk az emberek számára. Ez egy utazásra szól, ami Jézus követése. Erre az utazásra fel kell készítenünk a meghívottakat. Fel kell készülnünk arra, hogy ott fogunk állni Jézus előtt, majd egy olyan világba kerülünk, amely kibeszélhetetlenül jobb, mint ez a mostani. Ahol most vagyunk, az egy átmeneti állapot, ahová készülünk, a mennyország pedig állandó. Ha valaki ezt megragadja, annak a számára a halál egészen más megvilágításba kerül, olyan lesz, mint egy előléptetés. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk ezt a földi életet, és itt nem kellene megtennünk minden tőlünk telhetőt földi életünk fenntartása – valamint Isten velünk kapcsolatos tervének végrehajtása – érdekében.
Milyen a személyes istenkapcsolatod?
Imádkozás, bibliaolvasás, másokkal való beszélgetések és prédikációk hallgatása köt össze engem Istennel. Számomra a legjobb kapcsolódás hozzá az, amikor prédikálni kérnek fel. A készülés és az adott igeszakaszban való elmélyülés során Isten mindig mutat nekem valami újat. Legutóbb Bartimeus története volt ilyen tanulságos. Korábban nem értettem, hogy Jézus miért kérdezi meg tőle, hogy mit szeretne, hogy Jézus tegyen vele. Ezúttal rájöttem, hogy mivel Bartimeus elhitte, hogy Jézus Dávid Fia, a Megváltó, ezért merte kérni a látást. Mivel koldus volt, pénzt is kérhetett volna, de ő elhitte, hogy ennél sokkal többet is kérhet Jézustól.
Maradt-e valami benned, amit még elmondanál?
Röviddel a házasságkötésünk után a feleségem megkérdezte az édesanyámtól, hogy milyen volt a második világháború idején az élet. Édesanyám erre csak annyit válaszolt, hogy csodálatos a jó Isten. Viola ezt akkor nem értette. Ma viszont már érti. Én is sok mindent láttam az elmúlt évtizedekben, de azt is látom, hogy minden nyomorúság és nehézség ellenére Jézus építi az ő egyházát, amelyben kiváltság benne lenni. Tehát: csodálatos a jó Isten!
Murányi-Kovács Anita és dr. Bukovszky Ákos 
A Magyar Baptista Rádió stúdiójában
Murányi-Kovács Anita
