Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts-ok című műsorában elhangzottak alapján.
2020-ban te lettél az Év Baptista Művésztanára díj kitüntetettje. Hogyan érintett téged ennek a híre?
Nagyon meglepett, mert nem számítottam arra, hogy ilyen díjat kaphatok. Azt gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk a baptista egyházban művésztanárok, más is megkaphatta volna ezt a díjat.
Rendkívül színes életpálya van mögötted. Sok hivatásod van. Zenetanár, karnagy, lelkipásztor-feleség, édesanya, nagymama vagy egyben. A szerepek közül a zenetanári léted honnan eredeztethető és hogyan alakult ki?
Ez egy nagyon komplex dolog. A családom nagyon fontos kiindulópontja a pedagógiai munkásságomnak. Mindkét ágon vannak művészek, akiktől örökölhettem az adottságaimat. A szüleim korán ebbe az irányba tereltek engem és a húgomat, illetve a gyülekezet zenészei is segítették a pályaválasztást. Korán hegedülni tanultam, azután brácsázni és magánéneket is. Zenei általános iskolába jártam, ahol a tanáraim szintén nagy hatással voltak rám. Versenyeket nyertem és játszhattam a Csokonai Színház Bohémélet előadásában is gyermekszereplőként. A debreceni gyülekezetben szolgáló zenészek, mint Oláh Gábor, Oláh Miklós, Tóka Szabolcs, Mátyus Elvira is hozzájárultak a zenei pályám alakulásához.
Mikor vált biztossá benned, hogy a zenei pályát választod?
Az újpesti nyári Egyházzenei Tanfolyamra hívott Beharka Pali bácsi, és ott éreztem rá a karvezetés mozdulataira. Addig is vonzódtam a zenei pályához, ott pedig eldöntöttem, hogy ezt választom hivatásomnak.
Mielőtt meghoztad ezt a döntést, mit gondoltál arról, hogy még mi lehetne belőled?
Mivel nyolcadik osztályos koromban úgy gondoltam, hogy nagyon sok minden érdekel, hagyományos gimnáziumba jelentkeztem. Érdekelt a történelem, a földrajz, a művészettörténet, amelyekről való tudásomat a zenetanári munkámba is be tudom építeni. A gimnáziumi harmadik és negyedik évben tudatosan készültem már a Zeneművészeti Főiskolára, szolfézs szakra. Az volt a célom, hogy Istennek, akinek a vonzásában élek, a legjobbat és a legtöbbet adhassam zenei téren is. Ez motivált a leginkább arra, hogy minél többet tudjak a zenéről. Ezért érettségi után még két évet tanultam a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatára szolfézs–zeneelmélet, karvezetés szakra.
Hogyan teltek a főiskolai évek? Akkoriban nemcsak a tanulmányaiddal foglalkoztál, hanem házasságot kötöttél és megszületett első gyermeketek is.
A főiskolára elég sok munka árán jutottam be, és közben a férjemmel is összeházasodtunk, majd gyermekünk született. A szüleim és a húgom is sokat segítettek a baba mellett, és így tudtam elvégezni a főiskolát anyaként, feleségként, gyülekezeti szolgálóként egyben. Szép és izgalmas időszak volt.
Mi történt, miután végeztél?
A férjem elhívást érzett teológiai tanulmányok felé a Misszióiskolába, ezért Budapestre költöztünk. A Misszióiskolát Kovács Géza bácsi vezette, aki énektanítással és kórusvezetéssel bízott meg engem. Ebben az időben született második lányunk, Dorottya.
Sok költözés volt eddigi életetekben. Hogyan viselted az ezzel járó változásokat?
Ha rajtam múlt volna, akkor az egész életemet Debrecenben töltöttem volna. Nehéz volt Budapest felé venni az irányt, de arra gondoltunk, hogy ideiglenes lesz és vissza fogunk jönni. Fiatalok voltunk, nem tudtuk pontosan, hogy mi vár ránk, de nekivágtunk. Viszont amikor 1996-ban a Pécsi Baptista Gyülekezet hívott meg, akkor nagyon nehéz megpróbáltatás volt költözni, pakolni, elszakadni Debrecentől, a rokonaimtól, a gyülekezettől, de tudtuk azt, hogy Isten hív bennünket el, és ígéretet kaptunk, hogy ő ad mellénk testvéreket, és ez így is volt. A pécsi gyülekezet nagyon szervezett és rendezett, gyönyörű az imaház. Csodálatos volt a kórusélet. Máig tartó kapcsolataink alakultak ki azokban az években. Dr. Kopjár Gábort és Uzsalyné dr. Pécsi Ritát említeném meg ebből az időszakból, akiknek nagyon sokat köszönhetek.
A pedagógusi pályádon mely intézmények kiemelkedőek?
Igazából nem tudok választani. Az ebesi általános iskola is nagyon fontos állomása volt a pedagógiai fejlődésemnek, mint ahogy a pécsi Szent Móra Katolikus Iskolaközpont, a debreceni Muzsikáló Egészség Alapítvány Művészeti Iskolája, vagy éppen a jelenlegi iskolám, a szegedi Király-König Péter Zenei AMI. Mindenütt csodálatos kollégákkal, tehetségekkel, módszerekkel találkoztam, ezek mind gazdagították munkámat, életemet, művészetemet.
Hogyan egyeztetted a családi életet a zenei szolgálataiddal?
Sok mindent a gyerekeim miatt hoztam létre. Például a debreceni zeneovit, amit a lakásunkban tartottam a gyülekezet hasonló korú gyermekeinek. Később kitaláltam, hogy ha a kiskamaszokat a gyerekéneklés élére állítom, akkor szívesebben énekelnek a kicsikkel együtt. Ezekben a gyerekeim mindig benne voltak, a barátaikkal együtt. Később a Debreceni Gospel Kórus szervezésekor is kedvet szerettem volna csinálni nekik a kórusénekléshez, hogy biztosan meghallhassák Jézus szavát, és meg tudjanak maradni a gyülekezetben a barátságaik, gyülekezeti kapcsolataik által. Így teljesen összefonódott a szolgálat és a családi élet.
Lelkipásztor-feleségként milyen feladataid vannak?
A zene belőlem jön, függetlenül ettől a szereptől. Ezen kívül oda kell figyelnem a nőkre. 20 évig voltam tagja a Nőbizottságnak (most Baptista Női Misszió). Adtam elő nőknek konferenciákon, segítettem a fiatalasszonyokat az őket foglalkoztató kérdésekben. Jelenleg Szegeden a vasárnapi iskolába is bekapcsolódtam, pedagógusként segítem a tanítókat. A lelkipásztor-feleség nagyon komplex feladatokat old meg. Sokszor vannak vendégeink, szoktam a férjemnek segíteni a programok összeállításában, a gyülekezeti énekek kiválasztásában. A hozzáállásommal szeretném őt tehermentesíteni, például amikor kisgyerekeink voltak, akkor igyekeztem csendet teremteni körülötte, csakúgy, mint vasárnap reggelenként, közvetlenül a szolgálataink előtt.
Négy énekkar (Király-König Zeneiskola Kórusa, SZÖG, Szegedi Ökumenikus Kórus és a Szegedi Baptista Gyülekezet kórusa) karnagyaként hogyan élted át a pandémia okozta szünetet a kórusok életében?
A Szegedi Ökumenikus Kórusban például több idős énekes van, akikkel nehéz lett a kapcsolattartás, de volt a nyár végén egy csodálatos koncertünk a Biblikus Konferencia keretén belül a dómban a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, ahol jómagam is vezényeltem egy Bach-művet. Ez nagy muníció volt ahhoz, hogy legyen miből táplálkozni az újratalálkozásig. A fiatalokkal egyszerűbb volt a kapcsolattartás, időközben a gospelkórussal három nagy hallgatottságnak örvendő karanténdalt vettünk fel. A leánykarral két hónapig tudtunk próbálni, a karantén előtt beneveztünk egy nemzetközi versenyre, ahol harmadikok lettünk. Velük készült még egy karácsonyi és egy tavaszi videó is. A SZÖG-nek vannak meghívásai fesztiválokra nyárra, de nem tudom még, hogy mire lesz lehetőségünk. Sok változás történt a kórustagok életében az elmúlt időszakban. Lehet, hogy újraszervezésre lesz szükség.
Hogyan oldod meg a napi rutint? Hogyan fér bele az életedbe ez a sok feladat?
A zeneiskolában délután dolgozom. A házimunkákat délelőtt végzem, illetve felkészülök a tanításra, a kórusmunkákra. Otthon a családom sokat segít. Este, munka után vannak a kóruspróbák.
Mivel foglalkoznak a gyermekeitek? Közel állnak a zenéhez?
Igen, közel állnak, de nem ezzel foglalkoznak. Krisztina tervezőgrafikus, ő készítette a lemezborítóinkat, és általában énekelt is a kórusokban, amiket létrehoztam. Az ifis dicsőítésben hegedült. Dorottya grafikai koordinátor egy nyomdában, már férjhez ment, és tőle van Jancsika, a kisunokám. Ő is szolgált a debreceni és szegedi gyülekezet énekkaraiban, a gospelkórusokban, zenekarban csellózott. Dávid orvostanhallgató, mellette zongorázni tanul és énekel a gyülekezeti dicsőítő csapatban és a gospelben is, szólistaként is.
Milyen szabadidős elfoglaltságokat szeretsz?
Zenét hallgatok, olvasok, filmeket nézek. Kirándulunk, nyaralunk a családdal, családot, barátokat látogatunk. Ezek nagyon fel tudnak tölteni. Nyáron nagyon fontos számomra a Bodrogi Zenei Tábor a feltöltődés szempontjából is, pedig ott is tanítok.
Hogyan tapasztalod Isten vezetését a hivatásodban?
Szorosan kapcsolódik a pályám a férjem lelkipásztori szolgálatához, amely sok lehetőséget teremt számomra a munkámhoz. Nem tervezünk előre, hanem ahogyan Isten mutatja a lehetőségeket, akkor igyekszünk megragadni azokat.
Mit gondolsz a művészet és a misszió kapcsolatáról?
Már a reformátorok is észrevették, hogy a szép dallamok mélyebbre hatnak a szívekben, bátorítanak, vigasztalnak, új erőt adnak. Isten igéje élő és ható, és ha ez összekapcsolódik a szép zenével, akkor az nagyon fontos munkát tud végezni a nem hívők körében is. Azt tapasztalom a kórusaimnál, hogy egy ének akkor készül el, amikor már a szívünkön keresztül is átment, akkor válik élővé Isten üzenete, és szólít meg embereket.
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt hallgatható meg:
