Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Amikor művészeti alkotások helyreállításán dolgozol, háttérben kell tartanod magad, hiszen azt vallod, hogy az eredeti alkotónak kell az előtérben maradnia. Hasonlóképpen van a hívő ember is, aki Jézust tartja előrébb valónak saját magánál. Hogyan gondolsz erre a témára?
Ez így van. A restaurálás az eredeti alkotók munkájáról szól, én csak megpróbálom a műveiket helyreállítani. Ez más, mint egy festőművész élete, aki a saját ötleteit, terveit valósítja meg. Nekem restaurátorként háttérbe kell vonulnom, ami alázatot kíván. Nehéz volt elképzelnem, hogy ezt fogom tudni csinálni, először nem is akartam restaurátor lenni, de szinte azonnal kiderült, hogy ez nagyon érdekel.
Hogyan kezdődött a művészettel való foglalkozás az életedben?
A családomban valamilyen szinten mindenki kapcsolódik a művészetekhez. Van, aki a zenéhez, van, aki a képzőművészethez… Először zenét tanultam, de látták a szüleim, hogy mindig rajzolok és szeretek alkotni. Így indult el a rajzszakkörök és a nyári alkotótáborok időszaka az életemben. A gimnáziumban amikor ki kellett találni, hogy mi lesz a jövőm, akkor a rajz–földrajz szakos tanárképzés mellett döntöttem, tanítottam is egy évig. Jó volt tanítani, mégis hiányérzetem volt. Az Úr valami mást akart nekem mutatni. Amint abbahagytam a tanítást, váratlanul jött egy lehetőség, hogy restaurátorként dolgozhatok. Habár akkor még a saját munkáimat szerettem volna megalkotni, mégis elmentem a pécsi Janus Pannonius Múzeum restaurátor-műhelyébe, ahol az első pillanatban tudtam, hogy megtaláltam a helyemet.
Hogyan és kiktől tanultad meg a szakmát?
Egy ideig Budapesten is tanultam, de legtöbbet a mestereimtől, kollégáimtól tanultam a közösen végzett munkák során a múzeumban. Körülbelül tíz évet töltöttem el itt, és úgy gondoltam, hogy ez mindig így marad, de sajnos el kellett jönnöm onnan, ami nagyon megviselt. Egy barátom küldött egy igét, ez segített nekem akkor abban, hogy ezt a helyzetet lelkileg erősen tudjam megélni.
Ézsaiás 26,3 az ige. „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ezt a fordítást szoktad te is olvasni?
Én azt, hogy: „Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.” Ebből az igéből értettem meg, hogy nem kell nekem ettől a változástól összetörnöm, bár biztosan másként mennek majd a dolgok, mint eddig, de nem kell félnem az új helyzettől, mert az Úr ott lesz velem, és ez így is lett.
Azóta szabadúszó vagy, egyedül dolgozol. Hogyan éled ezt meg?
Ez jó is, meg rossz is. Szabad vagyok a döntéseimben, és vállalnom kell értük a felelősséget. Beoszthatom az időmet, és eldönthetem, hogy kinek dolgozom és milyen munkákat vállalok el.
Kik a megrendelőid?
Elég széles körből vannak, más városokból is jönnek, nem csak Pécsről. Van, aki gyűjtő, van, aki csak egy-egy képet hoz. Régi ismerősök és egyre több új, akik vagy látták a munkáimat, vagy valakinek az ajánlására jönnek. Nagyon sok emberrel kerülhetek így kapcsolatba, és találkozhatok olyanokkal, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a művészetről.
Milyen feladatokkal bíznak meg?
Sokfélével: festmények, keretek, szobrok, festett bútorok, népművészeti festett ládák, régi játékok restaurálásával. Van olyan műtárgy, amelyik teljes restaurálásra szorul, például egy szakadt képnél vagy egy törött bútornál a konzerválás után következik a ragasztás, tisztítás, retusálás. Érdekes, hogy mindig csapongtam a műfajok között, sokféle dologgal szerettem foglalkozni, és az Úr úgy munkálta ezt ki, hogy most restaurátorként sokféle anyaggal, feladattal foglalkozhatok.
Mennyire jellemző rád, hogy a munkád során megszereted az alkotást, amelyet helyreállítasz?
Igen, vannak munkák, amelyeket nagyon megszeretek. Általában még az a műtárgy is közel kerül hozzám, ami először nem annyira tetszett. Néhány éve volt egy ikon, amely nagyon kedves volt számomra, és lelkileg is segített nekem. Amikor elkészültem vele, azt éreztem, hogy még nem szeretném visszaadni, és ekkor a tulajdonos megengedte, hogy néhány hónapig még nálam lehessen. Az ikonok egyébként is közel állnak hozzám. Érzem, hogy Isten árad belőlük, az ő jelenléte és szeretete. Hallottam egyszer, hogy az ikon égbe nyíló ablak.
Amikor megkapsz egy műalkotást, amellyel dolgozni fogsz, akkor el tudod képzelni, hogy mivé válhat a munkád során?
Igen, általában megjelenik egy kép előttem. Sokszor látom, hogy mi lesz belőle, de ez nem mindig történik így. Van, amikor másként alakul, mindent nem láthatok előre. Ha szakadás van rajta, vagy hiányos a kép, akkor nagyjából meg tudom mondani, hogy mit tudok kihozni belőle. Viszont van olyan is, amikor tisztítás közben derül ki, hogy egy festmény alatt van egy másik festmény, vagy a keretből kivéve veszem észre, hogy a hátuljára is festettek egy képet. Gyakran érnek meglepetések. Viszont van a restaurálásnak egy etikai szabálya, mely szerint csak visszafordítható munkát végzünk el, és csak azt javítjuk ki, amit ki kell javítani. Nincs olyan, hogy egy képet átfestünk, de olyan létezik, hogy rekonstruáljuk. Sok múlik a tulajdonossal való egyeztetésen.
Inspirálnak a munkáid saját alkotásra?
Igen, de nem gyakran teszem meg, hogy saját munkát alkotok, mert nincs rá időm a sok egyéb ötlet miatt. Rengeteg fotót készítek ezekről, és ott vannak a fejemben. Remélem, hogy egyszer meg tudom ezeket valósítani.
Hogyan telnek napjaid? Mi a napi rutinod?
Az időbeosztásomat részben a munkáim határozzák meg, és mivel szeretek a kertben dolgozni a műtárgyakon, ezért még az időjárás is befolyásolja a napom alakulását. A napon belül váltogatom a munkáimat, például amíg az egyik szárad, addig a másikon tudok dolgozni, és ez feltölt, mert változatos, hogy párhuzamosan több dologgal foglalkozom. Így szép lassan befejezem mindegyiket. Számomra az a legnehezebb, amikor azt kell mondanom, hogy befejeztem, és vállalnom kell, hogy nem tennék már hozzá többet. Ilyenkor is a tulajdonos szava a döntő, hogy akar-e még további finomításokat az adott alkotáson elvégeztetni.
Konkrétan milyen munkáid vannak most?
Van festményretusálás, egy templomi angyalszobor, amelyet ki kell egészítenem, arany színt kell neki adnom, és retusálnom kell. Egy festett ládán is dolgozom, ami nagyon nagy munka, egy évig is eltarthat. Minden feladat másféle figyelmet, koncentrációt igényel. Az ihleten is múlik, hogy melyikhez ülök le, melyikhez van türelmem, és a türelmet is gyakorolnom kell.
Hogyan lettél baptista?
Katolikus, illetve evangélikus szülők gyermekeként katolikusként lettem megkeresztelve. Évtizedekkel később a munka révén következett be a változás az életemben. Egy ismerősöm hozott nekem egy festményt, akkor kezdtünk beszélgetni a hitről, Istenről. Később barátok lettünk, és az ő hatására jutottam el az első alkalomra egy baptista gyülekezetbe, egy bemerítésre. Ott megtaláltam azt a szeretetteljes közeget, ahol az emberekből az áradt, hogy Isten velük van. Akkor indult az életem egy új szakasza, elkezdtem egy gyülekezetbe járni Pécsett, és bemerítkeztem. Azóta minden megváltozott az életemben, máshogy élem a napjaimat, mint előtte.
A művészet és a misszió hogyan kapcsolódik össze a tevékenységedben?
A megrendelőimmel a művészet kapcsán találkozom, és mivel számomra természetes, hogy beszéljek Istenről, én ezt meg is teszem. A művészet mindig jelen van a munkámban, és Isten is. Isten és a művészet összekapcsolódtak bennem.
Mit jelent számodra a gyülekezet, és milyen szolgálataid vannak?
A gyülekezet a békesség és a testvéri szeretet közege. Sok testvérrel van közeli kapcsolatom, és főleg most, a járvány idején nagyon sokat tudunk segíteni egymásnak akkor is, ha ritkán találkozhatunk személyesen. Amikor találkozhattunk, gyakran jöttünk össze nálam, a kertben.
Mondhatjuk, hogy a kertészkedés a második legkedvesebb elfoglaltságod?
Lehet mondani, bár sok kedves elfoglaltságom van, de a kert meghatározó. Itt van hely a zöldségek, gyümölcsfák, virágok ültetésére és a kertépítésre. A kert is az alkotás helye, ami által olyan terek jöttek létre, amelyek alkalmasak arra, hogy többen összegyűljünk akár családi, akár baráti, gyülekezeti körben.
Mely más művészeti ágak állnak közel hozzád?
Zene, irodalom, színház. A zene különösen fontos számomra. Gimnáziumi éveim alatt kamarazenéltem, barokk zenét játszottunk. Remélem, hogy ezt valamikor még újrakezdhetem. A művészetekből olyan alapörömök fakadnak, amelyekkel élnünk kell, és ezt át is kell adnunk másoknak. Amikor tanítottam, akkor is úgy gondoltam, hogy a művészet szeretetét kell megtanítanom a gyerekeknek, és bátorítani őket, hogy merjenek alkotni.
Pécs környékén élsz egy kis faluban. Mi a legvonzóbb számodra a lakóhelyeden?
Szabadság, természet, jó levegő, madarak, csend, és egy nagyon összetartó közösség. Másként kapcsolódnak itt egymáshoz az emberek, mint egy városban.
Természetjáró vagy?
Igen, a természetet is szeretem, illetve az utazást, csak most kevésbé van erre mód, de a kertben az ember eleve természetet jár, itt is lehet kirándulni. Régen sokat utaztam Európában, és sok tájat megismerhettem. Nyelveket is gyakorolhattam, elsősorban az angolt, mellette pedig a franciát, olaszt és a spanyolt. A nyelvtanulást is nagyon szeretem, és a kultúrák, az emberek, a művészeti alkotások, a helyi ételek megismerését is fontosnak tartom. Többek közt Olaszországban, Spanyolországban és Írországban voltak emlékezetes utazásaim.
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt hallgatható meg:
