Youdith – Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts-ok című műsorában elhangzottak alapján.
Végzettségeidet tekintve könnyűzenei előadóművész, producer, zeneszerző, hangszerelő, zenei oktató, szövegíró, énekes, népdalénekes és popzenész vagy. Az ének a legkifejezőbb eszközöd. Emellett játszol klarinéten, zongorán. Milyen út vezetett a stílusok és a hangszerek között idáig, hogy napjainkban a popzene van az első sorban?
Nagyon hosszú út volt és nem volt mindig tudatos. Azt tudom, hogy kiskoromban a szüleim szerint előbb énekeltem, mint beszéltem. Azután jöttek a gyerekdalok és a népdalok. Az általános iskolában volt egy énektanárom, aki észrevette, hogy jól megy nekem a népdaléneklés, és elkezdtünk versenyekre járni. És tényleg élveztem ezeket, úgy éreztem, hogy el tudok lazulni. A legközelebb hozzám a csángó, moldvai népdalok álltak. Később a Bartók konziban a klasszikus kórusénekléssel ismerkedtem meg. A gyülekezetben is mindig énekeltem. Az volt számomra az első kitekintés a könnyűzene felé, hiszen modernebb ifjúsági énekeket énekeltünk. Mindegyik stílust szerettem énekelni. Még mielőtt kikerültem Angliába, elkezdtem dalokat írni. Először instrumentális zenét írtam, s később jöttek a szövegek angolul, de nem ezt tartom a legfőbb erényemnek, mert mindig úgy érzem, hogy ha túl van magyarázva a szöveg, akkor elvesz a zenei élményből. A zene egyébként is egy önálló nyelv, amely szöveg nélkül is sokirányú asszociációt tud elindítani.
Rendkívüli árnyaltsággal énekelsz és nagyon sok hangszínen tudsz megszólalni. Mentálisan hogyan készülsz arra, hogy különböző hangulatokat, karaktereket fejezz ki a hangoddal?
Azokat a dalokat tudom hitelesen elénekelni, amelyekkel tudok azonosulni. A tanáraim között is azok hatottak rám a legjobban, akik arra tanítottak, hogy a testemmel és az érzéseimmel le kell követnem, át kell élnem a dalokat. Ezért is szeretek olyan dalokat írni, amelyeknek története van.
A zenei megfogalmazásaid általában vizuális indíttatásúak. Ez különleges és nagy szerepe van a zeneszerzésben.
Igen, ez is fontos, és az is, hogy a vokált szeretem egyenrangú hangszerként kezelni a többi hangszerrel a szerzeményeimben. A dalaim keverésében is ez tükröződik. Szeretek sok szólamot felépíteni. Gyakran nem írok szöveget egyes motívumokra, mert a dinamikában és abban, ahogy kezelem a levegőt, megjelenik az, ahogyan megélem a dalt.
A zeneszerzés hogyan kezdődött el az életedben?
Hirtelen alakult ki. Mindig érdekelt, hogyan épülnek fel a művek, és nagyon szerettem az összhangzattant. Az első próbálkozásom egy karácsonykor volt. Öt testvérem van, és anyukánknak az volt az álma, hogy mi együtt adjunk elő valamit. Mindegyikünk tanult zenét. Sokat gondolkodtam, hogyan lehet megoldani azt, hogy mindenki játszhasson egy darabban, mert olyan zeneművet nem ismertem, amiben szaxofon, fuvola, hegedű, furulya, klarinét, zongora együtt vannak. 2009-ben elhatároztam, hogy írok ezekre a hangszerekre egy darabot. Három nappal karácsony előtt elkészült, és ezután a testvéreimet gyakorlásra fogtam, hogy meglegyen a meglepetés. És ez nagyon jól sikerült. Ekkor elhatároztam, hogy nemcsak kívülről figyelem a zeneszerzést, hanem kipróbálom, hogy mi van bennem ezzel kapcsolatban. Attól kezdve ömlött belőlem a zene. Persze vannak lassúbb időszakaim is, de a fontos az, hogy inspirált legyek, legyen mondanivalóm.
Klarinét szakra jártál a konzervatóriumban, mégis az ELTE tanítóképzőjében kötöttél ki. Miért?
A klarinéttal is úgy éreztem, hogy csak azokat a darabokat tudom jól eljátszani, amelyekkel tudok azonosulni is. Ezért arra gondoltam, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni így a pályán. Az ELTE egy hasznos kitérő volt. Apukám az oktatásban dolgozik, ezért mindig része volt az életemnek az oktatás, és szerettem is volna részt venni benne. Anyukám inspirált az ELTE tanítóképzőre mondván, hogy időközben majd kialakul, hogy mit szeretnék tanítani. Mellette jártam a konzervatóriumba is, mert még voltak szabad zenei éveim.
Angliában éltél hat évig. Hogy érezted magad?
Alapvetően ez úgy kezdődött, hogy nekem a nagyobb szerelem Amerika volt, és éltem is ott egy évet 16 éves koromban. Apukám munkája miatt nagyon sok amerikai vett körül minket gyerekkoromban, akik számomra inspiráló emberek voltak. Érdekes volt, hogy amikor hazajöttem Amerikából, abban az évben pont elmentünk nyaralni a családdal Angliába, ami akkor nekem nagyon nem tetszett, mert nagyon más volt, nagy különbséget láttam, de később, mikor felnőttként kimentünk, megszerettem. London nagyon multikulturális, viszont jellemzően akik kimennek, nem maradnak ott három–öt évnél tovább, ami a kapcsolatokat felszínessé teszi. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy két éve hazatelepültünk.
Londonban a férjeddel mindketten a University of West London hallgatói voltatok. Hasonló a végzettségetek. Dolgoztok is együtt?
Igen, szoktunk és jól is megy ez nekünk. Le szoktuk osztani a feladatokat. Ő hangmérnökként nagyon szeret hangszíneket válogatni, a ritmuson dolgozni, én pedig inkább a melódiákba szoktam belemélyülni. Emellett az elmúlt két évben sokat dolgoztunk együtt a MOME animációs tanszékével, ahol animációs projektek zörejezését (sound design) készítette a férjem, én pedig a zenét komponáltam. Ő inkább a technikai oldalról közelíti meg a zenét, olyan az agya, mint egy zenei könyvtár.
A testvéreid is játszanak hangszereken, Áron például zongoraművész lett. Honnan vannak a zenei gyökerek?
Azt tudom, hogy a szüleim gyülekezetében, ahol felnőttek, nagyon nagy szerepet játszott a zene, voltak kórusban is. Anyukám tehetséges lett volna zenében, de sajnos nem adatott meg számára a lehetőség, hogy hangszert tanuljon gyerekként. Viszont később megtanult gitározni, bendzsón játszani, és ő együtt gyakorolt velünk. Apukám pedig látta, hogy mi ebben ki tudunk teljesedni, és ezért nagyon támogatott bennünket.
Hogyan van jelen a művészetedben a hitéleted?
Alapvetően minden dalszövegemben szeretek olyan témákkal foglalkozni, amelyek szociális problémák, és amelyek pont azért problémák, mert Isten nincsen benne a válaszban. Nem feltétlenül dicsőítő dalokat írok, de szeretem, hogy mindegyikben megjelenik Isten egy bizonyos szerepben. Akár apai szerepben, de mindenki tudja, hogy Istenről van szó. A másik, hogy nagyon empatikus vagyok, érzékeny a szociális problémákra, és szeretném a bajban lévőket inspirálni és elvezetni Istenhez. Szerintem a művészetnek kell hogy legyen üzenete, és szeretném, hogy az én üzenetem Istenre mutasson. Igazából nem tudnék Isten nélkül semmit sem alkotni, mert hiábavaló lenne, hiszen ő ad megoldást a helyzeteinkre.
Egyszerűség, tiszta, természetes jelenlét jellemző rád, amikor zenélsz, amit az akusztikus hangzás elősegít. Viszont az elektronikus hangzás is izgalmas számodra. Mi a kettő közötti különbség?
Az akusztikus felállásban nem lehet elbújni a hangszer mögött, hanem ott tényleg végig kell vinni a történetet. Ott előrébb kerül az ének, míg az elektronikus hangzásban szeretem egyenrangúvá tenni az éneket a hangszerekkel. Amikor csak zongora kísér, abban az a kihívás, hogy hogyan tudjuk vinni a dinamikát, hogyan tud építkezni a zene. Azért szeretem a különböző elektronikus hangszíneket, mert azok olyan kiegészítő elemek, amelyek az extra színeket adják a dalban.
Milyen zenével kapcsolatos terveid vannak mostanában?
Kislemezes, négydalos projekteken dolgozom, melyben a dalok már kész vannak, és igazából már csak az utolsó lépések vannak hátra a kiadásig. Korábban volt egy négy évszak projektem, amit a férjemmel közösen készítettem. A mostani pedig népdalfeldolgozások lesznek.
Hol hallhatóak a szerzeményeid?
Spotify-on, YouTube-on. Dolgozunk animációsokkal is, két kisfilmnek még Angliában készítettem zenét. A dalaim a Youdit név alatt találhatók meg. Ez is Angliából maradt.
Van különbség benned az angol és a magyar dalszövegek vonatkozásában?
Bennem nincs, de tudom, hogy a közönségben van. Ha az a célom, hogy értsék a dalaimat, és hogy átmenjen az üzenet, akkor azon a nyelven kell írnom, amelyet ért a közönség. Jobban meg tudok nyilvánulni az angol szövegekben. A magyarban nagy kihívás a hangsúlyozás. Ezen dolgozom. Az első próbálkozásaimban verseket zenésítettem meg, és igyekeztem a hangsúlyozást megoldani, hogy ne legyen magyartalan.
A zeneszerzés téged kikapcsol és egyben bekapcsol.
Igen. Ha leülök, akkor hat-nyolc órán át dolgozom. Ez azért nehéz, mert például ha csak egy-két órám van, akkor az nem elég a zeneszerzéshez, és ilyenkor nehéz felállni és abbahagyni.
Milyen kedvteléseid vannak a zenén kívül?
Nagyon sokat járunk színházba. Főleg a Katonába. Szeretünk élő zenei koncertekre menni. Mindenféle stílus érdekel. Volt, hogy Bécsbe, Prágába is kimentünk egy-egy koncertre. Mindketten szociálisak vagyunk a férjemmel, szeretünk jó beszélgetésekben részt venni.
Murányi-Kovács Anita
A teljes interjú itt hallgatható meg:
