A Baptista Művészeti Napok 2020 szokatlan körülményei ugyan kevés személyes jelenléttel járó programot eredményeztek ebben az évben, ennek ellenére látható, hogy a baptista fenntartású iskolákban élénk művészeti élet folyik. A Diószegi Sámuel Baptista Technikum és Szakképző Iskola ugyan nem kínál művészeti szakirányokat, mégis megvan a lehetősége annak, hogy tanulói foglalkozzanak a művészetekkel. Egy matematika–fizika szakos tanárnő, Birtáné Karádi Erika elhívására néhány éve megalakult a Zeneklub, amelyben a tanulók és tanáraik együtt zenélnek, nemcsak a saját örömükre, hanem az egész iskolát megörvendeztetve a rendezvényeken való zenei szerepléseikkel. Az alábbiakban Birtáné Karádi Erika tanárnő írását olvassuk arról, hogy Isten miként vezette őt ennek a „szakkörnek” a megalapítására és vezetésére. Szeretettel mutatjuk be a tanárnőt bizonyságtételein keresztül.
Birtáné Karádi Erika: Életem néhány csodája
Az első csoda: Az óvodába jött egy tanító néni, és kiválasztott engem is, mert jó hallásúnak talált. Így zenetagozatos általános iskolába jártam, ahol zongorázni is megtanultam és kórusban énekeltem.
A második csoda: A munkahelyemen az egyik kollégám sokat mesélt a bizonyságairól, így vágytam arra, hogy Istent jobban megismerjem.
A harmadik csoda: Elhívtak először egy református, majd egy pünkösdi gyülekezetbe. Így 42 évesen konfirmáltam, majd 43 évesen bemerítkeztem.
A negyedik csoda: Abból az iskolából, ahol addig 18 éve tanítottam, egy olyan iskolába vágytam – matematika–fizika szakos tanárként –, ahol bátran beszélhetek Isten dolgairól, és ezért „nem koppintanak a fejemre”. El akartam menni, de nem sikerült, mert Isten másként gondolta: a Baptista Szeretetszolgálat lett az iskolánk fenntartója.
Az ötödik csoda: 2013 nyarán Debrecenben a Dics-suliban egy dicsőítő koncert alatt Isten szólt hozzám: „Neked a zenén keresztül kell a gyerekeket eljuttatni Istenhez.” Az első válaszom erre: „Ez tévedés lesz. Én nem vagyok erre alkalmas. Egyébként sem érek rá, mert most fogom kezdeni a Baptista Teológiai Akadémiát.”
A hatodik csoda: 2013 szeptemberében – a fenntartónk támogatásával – elkezdtem a Baptista Teológiai Akadémiát. Így 2015-ben okleveles teológus lettem. Azóta az iskolában tanítom a matematika és fizika tantárgyak mellett a bibliaismeret tantárgyat is.
A hetedik csoda: 2014 szeptemberében a fenntartó szólt, hogy tanórán kívüli foglalkozásokat, szakköröket kell tartanunk. Akkor már tudtam, hogy igent mondok a zenére. Nem matek és fizika szakkört vezetek, hanem zeneklubot! Egyik kolléganőmet, Farkasné Bőgér Erzsébet szintén matematika-fizika szakos tanárt kértem meg segítőmnek, mivel ő is rendelkezett zenei múlttal.
A nyolcadik csoda: Tehetséges és kevésbé tehetséges, de lelkes diákokat küldött Isten a Zeneklubba. Azonban a diákok egyszer csak elvégzik az iskolát és elmennek. Ilyenkor félelem van bennünk, hogy hogyan tovább. Eldöntöttük, hogy akkor sem hagyjuk abba, ha alig jön diák a Zeneklubba. Erre biztatott minket Isten Igéje: „Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!”
A kilencedik csoda: Az egyik ilyen mélypont alkalmával felhívott egy szegedi ismerősöm, akivel a baptista teológián ismerkedtem meg, és megkérdezte, hogy nem tudok-e egy olyan iskolát Debrecenben, ahol autószerelőket képeznek, mert ide akarja hozni a fiát. Erre azt válaszoltam, hogy a mi iskolánk éppen ilyen. Egyik kérdésem ez volt: „Tud énekelni vagy valamilyen hangszeren játszani a fiad?” Válasz: „Tud. Jó hangja van, és két hangszeren is tud játszani.” A következő árom évben ő volt az egyik legtehetségesebb tagja a Zeneklubnak.
És még sorolhatnám a csodákat, mert vannak. Nap mint nap megélhetjük Isten csodáit a családi, iskolai, gyülekezeti és hétköznapi életünkben is.
