Makaji Máté írása
„Csak rajtad múlik, hogy szemedben milyen színben látszok.”
(Keresztkérdés: Pont az I-n)
A kijárási korlátozások idejét Szigetszentmiklóson töltöttem, hogy a korlátozásoknak köszönhetően
ne kevesebb, hanem ellenkezőleg: több időt lehessünk szerelmemmel – e szöveg írásakor jegyesemmel –, Katával.
Az új helyzet s a járvány miatti új életmód ihletként szolgált a rajzolásra. Az alkotói munkának a terápiás jellegét
szeretném kiemelni: az online értekezletek, előadások, határidők s a kis terekben töltött hosszú
napok mellett kikapcsoló, egyensúlyban tartó és szórakoztató tevékenység volt elővenni a
filctollakat, azokkal vonalakat és síkidomokat rajzolni fénymásolólapokra, majd azok felvételeit
számítógéppel átszínezni.
A filctollas rajznak (R1–R5) ezt a grafikai stílusát a Comenius-csoport 2019-es alkotótáborában
kezdtem el alkalmazni, most pedig számítógépes utómunkával egészítettem ki. A vonalak tájak és
településszövetek térképeinek grafikai nyelvéből merítenek.
A fények és színek állításával változatokat hoztam létre (az A–F kódok ezt jelölik), melyek a rajzok
különböző részeire, részleteire és karaktereire hívják fel a figyelmet. Ezen részletekből mindegyik
valós, de nem mindegyik tud egyszerre kihangsúlyozódni. Nem tudunk egyszerre mindent látni és
megvilágítani, nem lehet egyszerre mindent kihangsúlyozni.
Az sem biztos, hogy ugyanaz a vonás lesz szembeötlő nekem, mint másnak. A fények és színek más
állításával olyan jellegzetességek rajzolódhatnak ki más számára, amelyek felett én elsiklottam és vice
versa. Talán fogékonyság kérdése.
A színek időbeni, ritmikusan ismétlődő állításával a kép olyan pulzáló, légző hatású lesz, ami
biomorf jelleget kölcsönöz neki. Ezt GIF-animációként örökítettem meg (K1 és K2).
Érdekes volt számomra több képet egymás mellé rendezni (az összeset tartalmazza az Ö1),
variációs sorozatokat (S1–S3) vagy tablókat (T1–T8) létrehozva, azok színeit és fényeit csoportosan
manipulálva.
Előfordul, hogy ilyenkor egy-egy rajz egy-egy verziója önmagában nem mutat sokat, de a tabló
többi rajzával együtt kezelve az összhatáshoz mégis előnyösen járul hozzá. Hasonló jelenség már
egy-egy rajzon belül is megfigyelhető. A rész és egész szemet gyönyörködtető viszonyával
illusztrálja Dávid király is azt az izgalmat, amit akkor érez, amikor Isten házába megy. Persze
egyértelmű, hogy nem önmagáért tetszik neki a látvány, hanem azért, mert a város nem másé, mint
Istené.
„Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!”
(Zsoltárok 122,3)
Arra jutottam, hogy könnyebb felfedezni a szépet, ha tudatosítjuk, hogy Isten jelen van. Korlátozások
„ide vagy oda”.
A teljes album itt tekinthető meg:
Kiemelt fotó: Lados Zsuzsi
