Schmöltz Margit írásai
Grízes tészta
Majd csinálok én neked jó kis grízes tésztát – mondja a mama, és már viszi is be a hokedlit a nagyszobába. Mi csak így hívtuk akkoriban a nappalit, ahol a nagymamám a szekrény tetején gyűjtögette a kincseit: lisztet, cukrot, gyufát. Szerintem mindegyikből több volt neki, mint amit a boltban lehetett kapni. Kérdezem is, minek annyi, főleg a gyufából, mikor abból minden szálat többször felhasznál, csak akkor teszi félre őket, amikor már a körmére égnek. De a mama nem hallgat rám, feláll a hokedlire, veszi le a lisztet, térde felett látszik, amit eddig eltakart a nejlonotthonka, hogy a harisnyáját nem tartja semmi, csak úgy szépen fel van tekerve a vége. Aztán mégis meggondolja magát, és mondja, hogy a háború miatt van ez. Mármint a sok liszt meg a cukor. Dehát mama, nincs is háború! Jaj, kislányom, mondja, és konyharuhával törli a liszteszacskót, mert csupa por lett ott fent a szekrény tetején, nem tudhatjuk sose, mikor lesz. Nem értem a mamát. Az iskolában is megmondták, hogy most már szocializmus van, hogy mivel mindenki egyenlő, nem is lesz többet háború. Nincs többé értelme. Meg aztán itt vannak az orosz katonák, akik vigyáznak ránk. És az ünnepségen is folyton a békéről éneklünk, meg arról, hogy fel vagyunk szabadítva. Györgyi néni azt is elmagyarázta, hogy ezért piros az úttörőnyakkendőnk. Vagy az a kommunizmus miatt? Már nem emlékszem pontosan. De az biztos, hogy még az olvasókönyvben is benne van. Mellette meg Lenin, akinek ezt az egészet köszönhetjük. A hőőőős, ki csak népének élt, így énekeltük. Csak Norbi mert neki kék bajuszt rajzolni. De a mama azt mondja, hogy ez az egész nem is így volt, rosszul tudom. Szegény mama, annyira nem érti, hogy mennek itt a dolgok… Minek az a sok liszt, hiszen ha lemegy a boltba, annyit vesz, amennyit akar. Minek tartogatja a kenyér száraz csücskét? Miért nem vesz frisset? Mert akkor mindig ki kéne dobni a régit, kenyeret meg nem dobunk ki. Hiába magyarázom neki, hogy nem kéne mindig kidobni, csak egyszer, és akkor mindig ehetné a frisset, csak legyint. És gyúrja a tésztát, hogy nekem legyen grízes tésztám, mert azt szeretem. Tényleg nagyon jó, főleg, ha megengedi, hogy sok porcukrot tegyek rá, meg baracklekvárt. Maradt még neki bőven abból az időből, amikor kertes házban élt, és a padláslépcső alatt volt a spájz. Évek óta panelban lakik már, de még mindig esszük azt a finom lekvárt. Látod, kislányom, mondja ilyenkor. És én látom, de ettől még nem lesz igaza. Biztosan az öregség teszi, azért mond ilyeneket, hogy azt a országot, hogy Szovjetunió, csak úgy összerakták, és a népek nem is akartak belemenni. Meg hogy ezek az oroszok tulajdonképpen megszálltak minket, hogy mi itt most le vagyunk igázva. Leigázva? Hiszen karácsonykor néha még banánt is lehet kapni! Tavaly is sikerült az anyunak, mert jóban van a boltos nénivel. Meg színes tévénk is lett, és nemcsak azért, mert apu a gyárban dolgozik. Vagyis azért, de mivel szocializmus van, biztos jut előbb-utóbb mindenkinek. De hogy el vagyunk zárva, és nem is tudjuk, mi megy máshol, így a mamám. Méghogy nem tudjuk! A moziban majdnem az egész osztály látta a sztárvárszt. Én mondjuk nem, mert anyu szerint az nem való gyereknek. Na de az tisztára amerikai film! Még úgy is beszélnek benne. Nem amerikaiul, hanem angolul. Mondjuk ebből lett is bajom, mert Krisztián úgy gondolta, ír nekem egy szerelmes levelet. Be is dobta az iskolatáskába. Csak három nap után találtam meg a tornacipőm alatt, de akkor sem értettem, hogy mit jelent az az i love you. Aztán valamelyik fiú elárulta, hogy ez valami szerelmes dolog angolul. Szóval nem vagyunk elzárva, csak a mama ezt nem tudja. Honnan is tudhatná, mikor csak a Bibliáját olvassa, abban meg semmi sincsen a szocializmusról. Neked is ezt kéne olvasnod, kislányom, ebben minden benne van. Már a grízt pirítja a kifőtt tésztára, amikor mondja, hogy erről jobb, ha nem beszélek az iskolában. Mármint hogy a megszállásról meg a Bibliáról. De a grízes tésztáról lehet. Köszi, mama.
Gyémántcsakra – 100
Nem, Gizikém, nem szállok le, majd az Oktogonnál. A kiropraktoromhoz megyek. Nem traktor, kiropraktor! Tudod, olyan orvosféle, csontkovács. A léböjtkúra óta járok hozzá, mert a Gyémántcsakra Lélekgyógyító Központban azt mondta a Klári, tudod, aki a Kristályholdsugár Akadémián elvégezte a spirituálpszichológia szakot, hogy erre nekem szükségem van. És tudnád, milyen jó! Érzem, ahogyan a merediánjaimat átmossa a csi. Persze hogy tudományos! Az ajurvedikus masszőröm is ilyenre jár, meg olyan bioenergikus hogyishívjákra. Na, az tényleg színtiszta tudomány! Ott a biorezonanciával meg a rádiófrekvenciás ablációval még az auratágulást is tudják gyógyítani! Lehet, hogy mégis inkább a Blahánál szállok le. Jobbak a rezgések.
Géza 100 szó
A művészethez néha hentesre van szükség, de legfőképpen értő közönségre. Legalábbis Géza erre a következtetésre jutott órákkal később a rendőrautóban, ahol közbotrányokozás és a közegészségügy súlyos veszélyeztetése miatt ült. Pedig az ő műalkotása igazán előremutató, konstruktív. Mert a többiek mindig azt nézték, miért nincs nyelvük, hová tűnhetett, ki feledkezett meg róla. De Géza rájött, nem ez a fő kérdés, hanem hogy hogyan pótoljuk. Kőből lenne a legkézenfekvőbb, de egy művész mindig az egyedit keresi. Ezért Géza hívogatóan piros rostélyost vett a hentesnél, hatalmas szeleteket. A Lánchíd oroszlánjainak szájába végül csak létra segítségével tudta beleügyeskedni őket. Elégedetten mosolygott, amikor megérkeztek a rendőrök.
Schmöltz Margit 1972-ben született Esztergomban, ma is itt él. Regényeket, novellákat, meséket ír, az esztergomi városi könyvtár igazgatója. Székesfehérváron nőtt fel. A Debreceni Egyetemen informatikus könyvtáros, az ELTE-n kulturális menedzser szakon végzett. Korábban tudománytörténettel foglalkozó, ismeretterjesztő művei jelentek meg. Regényíróként a női lét kérdései, az orvostörténet kuriózumai, az érzékelés relativitása, az emberi gondolkodás esetlegessége, folytonos változékonysága izgatja. Műveiben ragaszkodik a történelmi hitelességhez, a tényekhez. A mindennapi élet apró rezdüléseit, a hétköznapi emberek hitét, gyötrelmeit, betegségeit helyezi a középpontba. Írásai többrétegűek. Világépítő író, figurái, bizonyos szálak több munkájában is felbukkannak. Kő kövön című történelmi regénye 2019-ben jelent meg a Lazi Könyvkiadónál.
