„Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jelenések 3,8) Ha Isten kinyit egy ajtót, akkor jöhet akár világjárvány is, nem számít. Egy olyan időszakban, amikor minden koncert és rendezvény be van tiltva, megtartásra kerülhetett a diplomakoncertem. Nem azért, mert mázlista lennék. Nem azért, mert pont szerencsém volt. Nem véletlenül. Azért, mert Isten életemre vonatkozó tervében – amit én mindennél jobban szeretnék megélni – ez szerepelt. Ebben az időszakban megtapasztalhattam, hogy Isten valóban mindenható és minden felett hatalma van. Ezért ha az ő tervében az szerepel, hogy lediplomázzak, akkor a koronavírus sem lesz ebben akadály. (Amit ha továbbgondolok.. Ha a koronavírus sem tudja megakadályozni, hogy az életemben a szerinte való legjobb valósuljon meg, akkor én pláne nem tudom. Nem számít, hogyha bármikor is azt érzem, hogy valamit elrontottam vagy rossz döntést hoztam, mert az ő tervét, a számomra legjobbat úgysem tudom elrontani. Bőven kevés vagyok hozzá, mert ha Isten akaratát keresem szívből, nincs az a döntés vagy lépés, amivel végérvényesen elronthatnám. Ez azért elég megnyugtató nekem.) Persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak harcaim, vagy könnyű volt ez az időszak. Minél inkább hittem, hogy Isten megsegít, és lediplomázhatok, annál rosszabbra fordult a helyzet. Bezárták a gyakorlótermeket, elmaradtak az órák, egyszer még egy telefonhívást is kaptunk, hogy pakoljunk és menjünk haza Magyarországra, mert az egész szemeszter úgy, ahogy van, el fog maradni. Ilyenkor mindig meg kellett tagadnom a szívemben ezeket a tényeket, és bízni Istenben, hogy nem fog elmaradni a koncert, és lediplomázhatok. Egyszerűen csak tudtam, hittem, hogy így lesz, hogy neki nem lehetetlen.
Nem volt egyszerű, sokszor könnyebb lett volna feladni, de Isten mindig megerősített. A nehezítő körülményeket pedig megerősítésnek fogtam fel, mert Isten felnyitotta rá a szemem, hogy az ő akarata mindig támadva van. Magamtól képtelen lettem volna felkészülni, pláne ebben az időszakban, de Isten végig mellettem volt, segített, megerősített és természetfeletti békességgel ajándékozott meg mind a felkészülés, mind a koncert során. Hálás vagyok neki ezért az időszakért, a segítségért és a tapasztalatért. Áldott diplomakoncertem és szigorlatom volt, bár személyesen csak pár barátom lehetett jelen, és a vizsgáztatók. Jól sikerült, jó jegyet kaphattam rá, de ami sokkal fontosabb, hogy szívből zenéltem, Istennek, és ő töltötte meg a zenémet értékkel és tartalommal. Hálás vagyok, hogy neki zenélhetek, és övé a dicsőség mindenért.
Mohai Zsófia 2019-ben elnyerte az Év Fiatal Baptista Művésze díjat. 2015 novemberében, 17 évesen Junior Prima díjat vehetett át a Művészetek Palotájában. Az ifjú oboaművésznő további számos hazai és nemzetközi versenyen elért sikerét követően a Hochschule für Musik Detmold ösztöndíjas hallgatója lett. Ebben az intézményben május 25-én a világjárvány okozta zűrzavaros időszakban készült fel diplomakoncertjére, amelyre végül 2020. május 25-én került sor a németországi Detmoldban. Az alábbi felvételen bepillantást kaphatunk az említett májusi nap örömeibe és izgalmaiba a koncert egyik darabjának megtekintésével, amelyet Zsófi nagy szeretettel osztott meg velünk. Köszönjük neki, és szívből gratulálunk az eddig elért művészeti sikereiért! (A Comenius Ház munkatársai)
