Elszakadás

A közelmúltban vége lett egy kapcsolatomnak, melyet sok szomorúság és hiábavalóságérzés követett.
Az „Elszakadás” című képemen a szakítás előtti utolsó pillanatot próbáltam visszaadni. Hideg és félelmetes szörnyek szakítottak el a szeretettől, közénk furakodtak, s eltűnt szabadságunk, jókedvünk, ötleteink, terveink és hitünk egymásban. Hogy honnan jönnek vagy kihez tartoznak, azt senki nem tudja, és ne is keressük. Aki a hatalmukba kerül, már nem hisz benne, hogy képes a szeretetre.
Főképp azért volt nehéz lerajzolni, mert újra fel kellett idézni azt a vágyam, hogy tartozni akarok valakihez, szeretetet akarok adni, és meg is akarom találni a másiknál. Az elutasítás miatt ezt a vágyat a gonosz egy hibának mutatja most a számomra, legszívesebben nem is emlékeznék rá, miben hittem. A csalódás hozzásegíthet egy ferde énképhez: „Hogyan is gondolhatnám, hogy ekkora terhet, mint én, valaki elfogad?…”
A rajz segít abban, hogy elismerjem, bennem van mégiscsak ez a vágy.

Egy ilyen elszakadás új utat határoz meg számomra.
Ha jól használom, ez az új út nem az önelutasítás felé visz, hanem a megerősödés felé. 

Kasza Julianna vagyok, Sárospatakon születtem, grafikusként végeztem a MOME-n. Az illusztráció mesterségébe már egyetemista koromban belekóstoltam egy Erasmus-ösztöndíj keretében Angliában. Tanulmányaim után grafikusként és illusztrátorként dolgoztam.
Ezzel a most készült munkámmal először próbálkozom azzal, hogy saját életem történéseit, érzéseit fogalmazzam meg egy képben. (Mindenkinek ajánlom, izgalmas kaland!)